"Akiért bármit megtettem volna, s aki miatt nem tudok senkiben sem megbízni."
"Nekik elhittem, hogy érek valamit.."
"S van, aminek meg kell törnie, el kell múlnia.."
"Van, akivel nem röhöghetünk már magunkon, mert el kellett mennie..."
"Egyesek egyszerűen csak, kiszállnak az életünkből, hiányukat hagyván bennünk."
"Néhány dologra, jó emlékezni!"
"Néhánynak meg kellett volna maradnia!"
S voltak álmok:
"De az álom megszűnt, vagy álom maradt!"
"Voltam sokfélén...."
De lehet, egyik sem voltam én, s az álmok is csak álmoknak tűnnek.. mint ha semmi nem lenne valóságos, s ezt a sok emléket, ami kavarog fejemben is csak elképzeltem,képzelem.. Lehet, egy fehér szobában ülök lekötözve egy székhez, s csak motyogok a falaknak.
"S vannak rengetegen...."
"... akik hatással voltak, vannak rám, s akiknek köszönhetek pár dolgot. Azt, hogy megtanítottak valamire(még ha csalódás árán is), mellettem van(illetve velem), megpróbál megérteni..."
Mégis, egyedül érzem magam, összezárva az emlékeimmel. Itt vagytok mind, egyszerre...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése