Ütemes szomorú dallam,
Miben léptem az ütem,
Sétálok a múltban,
Sétálok a jelenben.

A nőre gondolok,
Ki másnak nevezett,
Egy szót se szólok...
(de megölted szívemet!).

Tegnap éji anyám,
Hívtam, hogy újra öleljen,
Mert karjaiban, némán
akartam: védjen!

Most egyedül, macskásan,
A vadóc csókjait érzem ajkamon,
Kinek ki nem mondott szavaiban,
Ott van egy új álom.

Az én sötét cirkuszom,
Hol M. is vendégeskedett,
Megteremtett otthonom,
Talán nem találnak meg!

Nem rég szállt alá egy isten,
Oda, hova sokan vágytunk,
Nem is tudta, hogy mesterem...
Köszönetünk némán mondjuk...

Tüzet gyújtok egy világban,
Idezárom magam s emlékemet,
Most, hogy ezeket leírtam,
Mondd, mit tegyek?

darkhero 2011

Gondolataim az eltűnés és a csend magányosságában vergődnek mostanság. Jó pár dolog történt, amit emésztek, illetve próbálom elfogadni, megérteni. Skat időztem távol. Bp-n 2 nap, Kaposváron 2.
"Ülj le velem szemben, s próbáld megérteni amit mondok, vagy csak némán bámuljuk egymást!"
Haragszom párakra. Több okból, amiket nem fogok itt részletezni, de szerintem tudják kik azok, vagy ha nem, akkor igen csak buták.
Belefáradtam ebbe az egész marhaságba, s abba, hogy legyek mindig elnéző. Mert van aki kihasználja ezt. Legyek naprakész, dolgozzak, mint a gép a semmiért. Szerintem fel is mondok hamarosan. A TESCO nem a legjobb munkahely, sőt! Ha tudnátok mennyi faszságot kitalálnak....
Igyekszem írni műveket. A fenti a legutóbbi... Talán már nem igazán tudok. Nem tudom. Úgy érzem széjjel vagyok csúszva, az irányítás nem nálam van. Egyáltalán nem.

Rengeteg hibát követtem el, s ezek a hibák tanítottak meg arra, hogy ne bízzak senkiben, ugyanakkor néha megesik, hogy mégis bízok. Aztán persze megszívom, megint. Okkal, vagy ok nélkül, oly mindegy. Éjszakás voltam, s bár lázasan, hányingerrel és hasfájással dolgoztam, túléltem. Ezt is. De a mindig túlélés, illetve ezen cél felé törekvés mára már azt hiszem, számomra kevés.
( Üvölt a házban : Dir en grey - Vinushka " Talán bűn az, hogy élek? Nincs hozzá jogom???")
Jön a karácsony, meg a marhaságai. Eddig úgy néz ki, a macskámmal leszünk kettesben. S valószínűleg dolgozom is. Jó ideje nem igazán szeretem ezt az "ünnepet", így némileg örülök, hogy nem lesz semmi extra az idén. Jó, mondjuk Húgomnak feldíszítem a lakást és kalap. Úgy is a nagyanyjánál lesz.

Kellene egy új kezdet. Ezt beszéltük ott a kocsmában. Nem tudom lehetséges e ilyesmi számomra... Nedya szerint igen, s neki is sikerült. De én elég bátor vagyok? A múlt árnyai eleresztenének? Letudom e zárni azokat a dolgokat magamban, amiket évek óta próbálok? Nem tudom. Másoknak oly könnyedén adok tanácsot, csak magamnak nem igazán sikerül....


Hamarosan novellák érkeznek, meg folytatások. Most eleget írtam. Talán.. Bár nagyon sok minden van amit leírnék, csak egyszerűen nem tudok. Még csak papírra, magamnak sem. Ez van.
( Sick - Room - Pink Dreams)