Interjú egy démonnal.

Sokat elmélkedtem azon, hogy ezt megírjam e vagy sem. Nem a következményektől való esetleges félelem miatt, inkább a "hogyan" kérdésből kiindulva.
Ez a poszt arról szól, ami a címe, vagyis Interjú egy démonnal .S ki mással, ha nem azzal aki ihlette többek között a: Démonná című verset, a Jelenkor démonát és folytatásait, a Ruclyer átkát és megannyi mást amit már publikáltam, avagy még nem vagy nem is fogok.:)

dark: Szóval. Hogy érzed magad?
Ruc: Hát, mondjuk, hogy megvagyok. Vagy, voltam már jobban is. Ahogy tetszik.
dark: Értem. Nos, azt mondod, démon vagy. Pontosan ez mit takar?
Ruc: Nem hiszem, hogy bonyolult kijelentés lenne....
dark: Érted, hogy értem..
Ruc: Persze, értem én. (nevet) Tulajdonképpen féldémon vagyok. Ezt is magyarázzam? Félig ez, félig egy sötét angyalnak nevezett lény.
dark: Az micsoda?
Ruc: Sötét angyal. A fődémonok után fellázadt, s a pokolba ment kisebb nagyobb kasztba tartozó angyalok.
dark: Ilyenek vannak?
Ruc: Persze! Vagy tán' azt hiszed, hogy az öreget mindenki szereti meg ilyesmi? Hát, nem. Ami érthető is.
dark: Jó.. Kérlek, áruld el nekem, mit keresel itt? S miért nem vagy vadállatias, más nyelven beszélő habzó szájú...
Ruc: Hollywoody? Boccs' ha csalódást okozok. Persze, vannak ilyenek is. De ezek a tesztoszterin túlbuzgóságoktól szenvedő közdémonok, akik véletlenül ideszabadulnak és valamennyien hírnevet akarnak szerezni maguknak. Bár, ha gondolod, eljátszhatom a hihetőség kedvéért ezt a színdarabot.(nevet)
dark: Kihagynám....
Ruc: Azt elhiszem!
dark: Nem válaszoltál arra mit keresel itt...
Ruc: Nem tudom.
dark: Ezt miként érted?
Ruc: Tudom is, meg nem is. De hogy őszinte legyek, ez nem is igazán tartozik Rád, rátok.
dark: Oké, értem én... És miket csinálsz itt? Mi a véleményed az emberekről?
Ruc: Véleményem éppen az van. De nincs jogom ítélkezni, hisz ez nem az én síkom.
dark: Na, de mégis....
Ruc: Szarok vagytok. Ahelyett, hogy fejlődnétek, visszafejlődtök. Olyasmikért rajongtok, amik értelmetlenek. Elpusztítjátok a saját síkotokat, ahelyett, hogy fejlesztenétek, vigyáznátok rá. Országokról beszéltek, s országokért harcoltok, pedig egy sík ez az egész, s mind emberek vagytok. A pénzért megtennétek majdnem mindent, s ez a mérvadó, nem az ösztönösség, az egységes gondolkozás. Néhányotok sokkal gonoszabb bármelyik démonnál, és nem vagytok képesek elfogadni ha hibáztok. Várjátok a nagy csodát, miközben szépen lassan mindent romokba taszítotok. Gaia őrjöng miattatok, de még csak nem is veszítek észre, pedig egyértelmű.
dark: Ez azért elég erős vélemény...
Ruc: Te kérdezted, barátom.
dark: Na igen. Végül is, ilyen az ember, nem?
Ruc: Ember... Erről egy itteni barátom (ember) véleménye jutott eszembe, aki elmondta szerinte mi az ember. Ha nem baj, idézem: " Az ember nem egy állat. Az különbözteti meg az állatoktól, hogy vissza tudja fogni magát, az ösztöneit, gondolkodik, vannak erkölcsei, és értelmi képessége. Amint, ez kiveszik belőle, nem ember. Például, én megkívánok egy 5 éves gyereket, tudom, hogy 5 éves, milyen kihatásai lennének annak, ha elkapnám és megerőszakolnám mondjuk, vagy verném, és nem teszem, nem is lennék rá képes. Ember vagyok. De ha megtenném még is, nem lennék más, csak egy állat. Sokan vannak akik megtennék, s megteszik, (családon belüli erőszak, verés, molesztálás stb) s az ilyen már nem ember, s nem beszélhetünk emberi jogokról náluk, hanem állattá lettek, s így nem érdemelnek mást, csak egy agyonlövést, vagy hogy 3 megtermett kan cigány tegye ugyan azokat vele, mint amit ő."
Boccs, ha nem pontos az idézet. Osztom az véleményét.
dark: Értem....
Ruc: Igen, tudom. Beszéltük, hogy Neked milyen volt a gyerekkorod...
dark: Ezt most inkább hagyjuk. Nos, miként lehetsz itt?
Ruc: Különböző törvényeket betartva.
dark: Milyen törvények?
Ruc: Ennek a sík őrzőinek a törvényeit betartva. Pl, akinek a testében vagyok, annak nem árthatok. Nem okozhatok fájdalmat, vagy csonkíthatom a saját szórakoztatásomra. Ugyan így, nem bánthatok senkit, ha csak meg nem támad, s a test élete vagy a sajátom nincs veszélyben. Ilyen, s ehhez hasonló vicces kis törvények vannak itt.
dark: Nem mondtad, miket csinálsz itt...
Ruc: Jobb híján, alkalmazkodom. Ugyan úgy dolgozom, mint Te vagy más. Eszem, iszok, pénzt költök, dohányzom, stb.
dark: Ez furcsa...
Ruc: Miért?
dark: Ha már démon vagy, azt hittem.... hm, hogy démonkodsz vagy valami.
Ruc: Hát, van rá példa. Kinyírom azokat akik ártani akarnak, szellemekkel beszélgetek, bujkálok, vagy épp segítek annak akinek kedvem van.
dark: De ha a teljes erőd birtokában vagy, mi...
Ruc: Várj! Nem vagyok a teljes birtokában.
dark: Hogyhogy?
Ruc: Ez a sík le van zárva elég durván mágia használat szempontjából. Értsd. Míg máshol fel tudok venni mondjuk egy lángoló alakzatot, itt nem. Máshol látszanak a szárnyaim, elmozdítok bármit csak a gondolataimmal, itt nem. Olyan pecsétek vannak ezen a világon, amik túl erősek egyenlőre ahhoz, hogy ilyesmiket tehessen bármelyikünk is.
dark: Miért?
Ruc: Miattatok. Annak idején, Ti is használhattatok efféle erőket, de elszaladt veletek a ló, és többet, többet és még többet akartatok, míg majdnem ki nem pusztítottátok magatokat a hatalomért. Milyen ironikus, hogy ezt teszitek most is, csak nem annyira látványos (nevet).
dark: Ismersz más itt levő démonokat is?
Ruc: Igen többek között démonokat is ismerek ezen a síkon.
dark: Többek között?
Ruc: Sok egyéb van, amikről nem igazán hiszem, hogy beszélnem kéne. Gyertek rá magatok.
dark: Például angyalok?
Ruc: Például. De ha nem haragszol, majd máskor folytatjuk ezt a beszélgetést, mert mennem kell.
dark: Rendben. Akkor legközelebb.

A démon feláll, megigazítja kabátját, s erőteljes lépésekkel kimegy a szobából.