Üvöltenek a farkasok.

Üvöltenek a farkasok. Démonvérre vágynak.
Körbevették a démont, vicsorogva, ugrásra készen. Lassan másztak, egyre közelebb érve.
A démon rágyújt, s csak figyeli őket.

Mostanában, megint sokan akarnak megölni. Ami nem vicces, inkább, unalmas. Mármint, ezzel nem lenézni akarom gyilkosaim, csupán végtelenül lehangoló ez az egész.
Soha sem tagadtam, hogy gonosz vagyok. Ezt, majdnem mindenki orrára kötöm, hogy ne lepődjenek meg, ámbár mégse helytálló az a sok feltételezés, amit és amiket rólam állítanak. Tényleg ennyire nem ismer senki? Tudom, mondták már, hogy engedjek a falak mögé embereket, de a poén az, hogy nem állítottam falakat, csupán azokat vélik látni szótlanságom miatt.
"A dolgok változnak!"
De vajon merre, és miként? Tény, hogy mostanában sok változás lépett az életembe, s ennek következményei is vannak, amik, hogy úgy mondjam, nem igazán hatnak meg. Persze, beképzelt egoista barom vagyok, de minek idegesíteném magam olyasmik miatt, amiken nem tudok változtatni?
Vajon mi lehet Veletek, kedves barátaim....
Simonea,M. Annabel, Nemo és sokan mások. Igen csak hiányolom a társaságukat, élményeiket, szavaikat. Nos igen. Én nem jelentkeztem, talán el is basztam... Na de majd! Nem soká! Talán..
Vicces úgy szidalmazni a rendszert, hogy a része vagy. A megoldások lehetőségei minimálisak. Vagy ez, vagy éhen halsz.
Folyamatosan elmélkedem azon, hogyan kéne megoldani ezt az egészet. Miként lehetne jobb a helyzet, a körülmények. Merre kellene menni? Van más út? El tudom érni?
Az optimizmus továbbra se része az életemnek, amik megint csak vicces eseményekhez vezetnek néha.
Szeretnék újra utazni, látni, érezi más dolgokat és tapasztalni. Persze már nem egyedül.
Írni is kéne novellákat, verseket... Nos, jó. Az elkövetkezendő napokat többek között erre fogom áldozni.:)