Versek.

Régebbi és nem olyan régi verseket raktam ki. Megeshet, hogy egy kettő már volt. Ez egy random poszt, mert nem ilyesmit akartam kirakni. Ha valakinek nem tetszik, ne olvassa.
Démonlánynak (2009)

Ködös emlékérzelem-foszlány,
Valami ilyesmit érzek Démonlány,
Ha Rád gondolok.

Lényed valóban ismerem?
Vagy csak beképzelem?
Na ez az,amit nem tudok.

Vágyom mosolyod látványát,
Bár látnám már szemed csillogását,
De vajon miért....

Hasonlóak vagyunk,
Kínok közt éltük múltunk,
Talán a nagy semmiért.


Megeshet,hogy a Pokol bugyraiban,
Az otthonunkban!?
Volt közös történetünk.

Mégis ebben a világban,
Az emberi nyomorban,
Lett új életünk.

Feléd nyújtom karomat,
Védelmezőn szétnyitom szárnyaimat,
Hátha elfogadod.

Ha nem kell,elfogadom,
Nekem is van bizonytalanságom,
Ezért majd megértőn bólintok.

Talán a sors akarta így,
Vagy tán' Lucifer alakít,
Majd kiderül.

De mert rám találtál,
S szép hangoddal nevetést hallattál,
Szívem ennek,"kicsit" örül.

A miértjét nem értem,
Valahogy mégis úgy érzem,
Így van jól.

Ha netán mégis tévedek,
Ígérem megvédelek,
Tőlük,s magamtól.

Remélem hamarost kiderül,
Hogy gondolatom miért Feléd repül,
Oly sokszor.

Lehet csak én érzem,
Ha sértő,bocsánatért esedezem,
Most,s mindenkor.

Kezemen "x" jellel,
Levegőbe rajzolt szívvel,
Mosolygok.

Hajam borzolja a szél,
Szememben a tűz újra él,
Mert most is Rád gondolok.

Dobog (2009)


Dobog a szív,egyre csak dobog,
Hegedűzenével mindent eldobott,
Valahol valaki haldoklott,
Valahol valakinek már nem dobog.

Percről perce nő a vég,
Elmúlik minden,elmúlik a lét,
Táncoló halott pillangók küldik a fényt,
Sötétül, gyönyörűen,feketén szép.

Esőben... (2008)

Megannyi könny hull az égből,
Folyókat varázsolván az utakra,
Tisztulás onnan fentről,
Az angyaloktól,sírva.

Futnak előle az emberek,
Védik bűneik mocskát,
Keresnek inkább menedéket,
De a vétkeket lenem mossák.

A Napot elzárta a szürke farkas,
Nem figyel most le senki,
A víz hatalmas,
Apró vagyok mellette,s kicsi.

Arcomon megannyi csepp,
Fel se tűnnek mellette könnyeim,
Mosd le a bűneim,kérlek!
Töröld el vétkeim!

Kicsi múzsa... (2008)


Ó kicsi Múzsa,
Költészet leánya,
Mondd el milyen Nálad a világ,
Írd le az életet és halált.

Adj a szerelmes szívnek,
Szerelmes szavakat,
Az összetörtnek,
Reményhangokat.

Nekem adj rímeket,
Hogy megírjam a szíveket,
Ó kicsi Múzsa,
Költészet leánya.


Mína tánca (2008 eleje)

Ott volt a bálban,
Táncolt egymagában,
Mosolyához társultak fekete könnyei,
Mint angyali fényéhez a sötétség árnyai,
Mert eltévedt angyalként élt,
S a világtól oly nagyon félt,
Mégis ott táncolt,egyedül,bátran,
Azzal a mosolyával,szép ruhában,
És tűrt,sírva nevetett vissza,
Hogy nem fáj,s még bírja,
Csak legyen mindenki boldog,
Nem számít,hogy vérzek,nem számít ha sírok,
Járta a keringőt,járta oly igyekezve,
Koncentrálva a következő lépésre,
Nehogy elrontsa a táncot,
Majd hirtelen megbicsaklott,

Szárnyait vér áztatta,
Nem tudott felállni,
Véres kezét felém nyújtotta,
S szerettem volna elvinni,
Felállt,s kissé tántorgott,
Majd szomorúan elmosolyodott:
Nem fájt,csak elestem,
De ugye láttad,milyen szépen keringőztem?

Önkritika(2010)

Létezem, bár létezésem
Jelenleg értelmetlen,
Élek, de az életem
Csak gyászénekem
Mert nem értem, s nem érdekel,
Hogy e sorsban ki mit ér el.

Nőkkel voltam és leszek,
De múló pillanatok ezek,
Mert amit keresek,
Olyat bennük nem lelek,
Csak a test kívánkozik,
Mondjuk ki: egyszerűen baszik.

Kutyák ugatnak embertestben,
Rég halottak bent lélekben,
Sírokat ásnak kint a kertben,
Elveszve valami szeretetben,


Lezárt könyvek rejtik azt,
Melytől a szív könnyet fakaszt,
Bolond őrjít, felakaszt,
Átveri a ravaszt,
Mert e könyvek az Élet,
Mely egyszer, csendben ér véget.

Az őrület üldözője(2010)

Minden egyes napon,
Az őrületet kergetem,
De nem félem,
Jövőm rettegem,ha Őt elkapom.

Sok éve már,úgy rémlik,
Hogy a fényt se igénylem,
Csak sötétségem,
Mely tompán fénylik.

Régen hittem,
De most már más,
Igazi vallomás,
Amit súg a szívem.

Hollóknak hódolok,
Mert lelkem majd a révészhez,
Ők kellenek a részvéthez,
Hogy elvisznek.(ilyesmiket gondolok).

Nem értem magam(2011)

Pokolból szöktem,
De nem lettem,
Szívesen látott itt se.

A kezem nyújtanám valakiért,
Hm... elkéstem jogaiért
Hát alig vagyok.

Mások fecsegnek hangosan,
Én meg hiába ordítottam,
Nem figyelt rá egyik se.

S rá gondolok szüntelen,
Mindenkivel egy az egyben,
De dark, nincs hozzá jogod!