Imák...
Imádkozni akarok reményért.
Szarul vagyok, szar a hangulatom, mert valami oknál fogva bűntudatom van valamiért, ami másnak természetes és öröm lenne.
Néztem magam elé tegnap, ment a tv és meg meg kellett kérdeznem mi is megy benne...máshova néztem, máshol voltam.
Egyik percről a másikra vesszük észre, hogy szarok vagyunk. Ez lenne a gonoszság? Vagy annak nem örülni kéne? Nem tudom.
Badarság valakiről vagy valamiről azt hinni, hogy tökéletes. A legapróbb hibák is annyira feltűnőek tudnak lenni, hogy majdnem kinyomja az ember szemét. Mégis, az elvakultság nem engedi ezt észrevenni. Ha hibázunk, kit hibáztathatunk? Magunkat? Másokat? is-is? Persze, könnyű másra fogni gyengeségeinket, és így megmaradni abban a tudatban, hogy mi vagyunk a jók. De ez hazugság.
Egyre fáradtabbnak érzem magam, és egyre komorabbnak. Ez nem természetes, ennek nem így kéne lennie, de így van, ezt kell elviselni.
Napok óta az jár a fejemben, hogy eladom a telefonom, törlöm magam mindenhonnan és eltűnök, talán örökre. Jó lenne? Érdemes? Vagy ez csupán menekülés lenne? De miért ne menekülhetnék, nemde? Bah, ez a gyengeség. Gyenge vagyok? Meglehet.
Keresd a kutyákat, a kivert korcsokat, meg ők a testvéreid. Testvéreim...De én lefürödtem, tiszta kutya lettem, kaphatom is a társadalom pórázait jutalomfalatkák nélkül. Bájos...
Most írhatnék nagyon sok mindent a magányról, vagy bölcsességeket, amik igazából nem is azok, csak találgatások...
Mi az élet értelme? Kit érdekel? Minek élünk, mi lesz a jövő? Kit érdekel? Mi a szerelem, mi az a vágy, mi más más? Minek él úgy, ahogy nem jó neki? Nem érdekel, lényegtelen az egész, lényegtelen minden, mert egy a vége.
Néha az az érzésem, hogy olyanoknak írok, akik nem olvassák.
Az is lényegtelen mit akarok, miket gondolok, hát nem értitek? Én is csak egy vagyok a sok közül, se nem több, se nem kevesebb, tehát akik úgy gondolnak rám,mint: a dark, a nagy dark vagy ehhez hasonlók, azok felejtsék el. Tévednek, tévedtek.
Szeretnék az árnyak között élni, a dombon, amit eltakar az éj. Szeretnék úgy táncolni, hogy megremegjen a föld, de senki ne lássa. Szeretnék macskákkal vadászni az egerekre... Szeretnék egy tüzet, ami nem alszik ki. Szeretnék egy olyan létet, amiben nincs elektromos mikrorészecskékből álló levegő, sem amúgy is buta embereket lebutító tv. Olyan, mint internet, ne létezzen, hogy kereshessem a dolgokat, ne találjam meg googleban az egészet. Eltűnik a varázs, eltűnnek lassan a csillagok is és a Hold, de akkor mik maradnak nekem?
Szeretnék-szeretnék, talán nem is szeretnék semmit ezen az ég adta világon....
Hangulatingadozás, érzelmileg labilis állapotok, szervusztok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése