Távol vagyok mindentől és mindenkitől...
Egyre csak távolodom az élettől. Reménytelenül rohanok őrületem viharában és nem tudom merre tartok. Mit akarok? Mit keresek? De már semmi sem számít, semmi sem fontos, semmi sem érdekel...Olykor elnézegetem a sebeket, hegeket a karomon és elgondolkodom a múlton, hogy mik történtek velem régebben. Na igen, és az örök kérdés, a : mi lett volna, ha... de már belefáradtam ebbe is... felesleges. Már nem teszek fel kérdéseket és nem keresek válaszokat sem.
Úgy érzem, lassan az utolsó szikra is kihuny bennem és én örökre beleveszek a végtelen sötétségbe.
Úgy érzem, lassan az utolsó szikra is kihuny bennem és én örökre beleveszek a végtelen sötétségbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése