Lélekgyász

,,Dark Entries....Dark Entries....

DARK ENTRIES!!"/Bauhaus-Dark Entries/

Lelkem veszettül rohant,

Rohant,majd a mélybe zuhant,

S ott fekete kapukat talált,

A halál sötét bejáratát.

Beléptem,s titkok tárultak elém,

Megértő arcok mosolyogtak felém,

Agyonvert gyermekek,rég halott anyák

Adták nekem a látás hatalmát.

A testem nem volt halott,

Reggel fel kelt,de már tudott,

Tudta,hogy a lélekben halt meg valami,

S nem lehet többé már megmenteni.

Azóta nem csábítanak festett arcú angyalok,

Nem érdekelnek már az amerikai álmok,

Az oly divatos hazugságok sem hatnak meg,

Csak az ostoba vakságok rémítenek.

Nem tudom,jól leszek e valaha,

Avagy beilleszkedek e a világba,

Egyáltalán akarom e mindezeket,

Tudom még élvezni az életet?

Visszahozott a Szellemhajó,

Vállamon pihen a Fekete Pillangó,

A miért,s minek kérdések feleslegesek,

Immáron látok minden életet.

Mind ez átok és áldás,

Hiába a beszéd,hiába az írás,

Hogy megérti e valaki,nem tudhatom,

Én már csak halott lelkem gyászolom.