Lelkem maradékából,
Fekete kutyák falatoznak,
Ami megmaradt tudatomból,
Valahol egy emlékben ragadt.
Szememben a tűz,éppen csak parázslik,
Glóriám fekete,régen nem fénylik,
Sodródok az élet árvizeivel,
S gyakran álmodom a halálnak szerelmével.
Vágytam a mennyországra,
Az életnek mámorára,
Ahogy az angyal vágyik arra,
Hogy ember lehessen,csak egy napra.
Mint vízszegény tenger,
Vagyok,s haldoklok,
Ahogy egy kártyán a Joker,
Vigyorogva kínlódok.
Sok lüktető ér...
Apró kis vonalkák,
Bennük vöröslő vér,
Mely most lassan kezemről folydogál...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése