A közönség őrjöng,a bohócok mind lementek már a színpadról.Valahogy ma nem voltak túl viccesek az élő csonkítós,koponya faragós mutatványukkal.Egy magányos hosszú hajú démonszárnyas fiatalember érkezik a porondra,egy szál elektromos gitárral.Behangolja,penget egy-kettőt és a közönségnek egy pillanatra el áll a lélegzete,amint egy szomorú melódiát kezd el játszani az ifjú gitár virtuóz.
A zenéről szeretnék valamit írni,azon belül is nem a stílusokat külön megnevezni,hanem inkább magáról a zenehallgatás érzéséről,élményéről.Éreztétek már úgy egy zene hallgatásánál,hogy lebegtek a zenével?Vagy önkéntelenül mozogni kezdtetek,ugrálni,amint mondjuk egy jól időzített gitárszóló kezdett visítani a fületekben?Én a magam részéről a zenében,a dallamokban élek,legalábbis amikor tehetem,így teszek.Az évek során,ha egyes együttesek dalait nem hallottam volna,vagy nem éreztem volna azt a furcsa magával ragadó érzést egy-két sötét pillanatomban,mondjuk egy Tool számban,vagy Kurték Nirvanájától a You're Know You're Right-ot,lehet már nem élnék,s ezt komolyan mondom.Az évek során rengeteg faszság történt velem(s gondolom rajtam kívül még jó párakkal is)s nagyon is felakartam adni az egészet. Meg sem tudom számolni hányszor álltam a konyhánkban egy nagy konyhakéssel és egy búcsúlevéllel(igaz még egy vágás sincs a kezemen,de ez nem is annyira fontos).Párak szerint depressziós és melankólikus vagyok,amiben talán van valami,s lehet ezért gondoltam,amit gondoltam,de rákaptam egyszer csak a folyamatos zenehallgatásra.Itthon szidtak vagy dühösek voltak rám,füles a fülbe,s nem izgat,ha az utcán beszólongattak mondjuk a kinézetem miatt...kit izgat?-zenét hallgatok,így nem hallom s nem is érdekel! - és így tovább.Tudom,elsőre ez menekülésnek tűnhet,s valóban,azt hiszem az is,mégis azt mondom hogy kellett ez ahhoz,hogy ne legyek mondjuk sorozatgyilkos vagy öngyilkos.Zenehallgatás és érzések.E kettő dolog határozza meg az életem,ja és persze,hogy milyen hangulatom van,mert hangulat alapján hallgatok zenét,minden más mellékes.Pl.: az emberek,iskola vagy munka,politika,az éjszaka lényei és így tovább.Ezeket nem értékelem sokra,sőt a legtöbbször semmibe nézem őket,mert legtöbbször az ostobaságot látom mindannyiukban(főleg az emberekben),igaz megeshet,én magam vagyok az ostoba.De ki vagyok én,hogy eldöntsem?Az ember gondolhat akármit magáról,úgyis aszerint fogják beskatulyázni,hogy mások mit döntöttek el róla.Ezért maradok a zene és érzések világában,s a többi majd jön magától.
Ui.:Egy hip-hop idézettel zárnám az egészet(igen,nem csak rockzenét hallgatok,fúúúú most akkor már nem vagyok rocker??XDDD):
"A lelked a dallam,a tested a ritmus,az elme a rím,ez zenebuddhizmus!"
/Akkezdet Phiai (AKPH)_Akkezdet Phiai (AKPH) - Zenebuddhizmus /
Bár a spirituális könyvek és tanok azt írják/mondják, hogy az emberek élete külön-külön megismételhetetlen és egyedi gyakran kezdek kételkedni benne. Minden ember szinte ugyan abba a problémákba ütközik előbb vagy utóbb kérdés mikor. Sokunkban megfogalmazódik az önygyilok fogalma, de legtöbben még ehhez is túl gyávák vagyunk.
VálaszTörlésA spirituális tanok az önismeret fontosságára hajaznak, de ki tanítja meg az embert, hogy önmagát belülről szemlélje és ne kívülről? A gyermek első tapasztalásai közt is a külső világból érkezőek lesznek a mérvadóak, mert azokat konkrétan meg tudja fogni, ebből adódóan természetes, hogy a külvilág lesz a mérvadó. Senki nem tanítja meg hitelesen az embereket az önismeretre, mert maguknak kell rájönnünk mindenre, de kérdés, ha senki nem magyarázza el mi micsoda akkor ugyan már mire is építsem a tapasztalataimat? Hogyan fedezzem fel önmagamat, hova forduljak segítségért, kitől kérjek tanácsot vagy magyarázatot?
Remélem mindezen kérdésemre idővel megkapom a válaszokat is, szép kilátásaim vannak rá :)
Kedves első rálátás író kamupók:D
VálaszTörlésA legtöbben sajnos már ott elrontják,hogy meg se akarják ismerni magukat,csupán elfogadják,hogy nekik ez jutott,s mennek mint a robotok.Szinte látni vélem a génekbe beépített parancsokat....örülök,hogy Te így látod,ahogy,s előbb vagy utóbb biztos megkapod a válaszokat.Igaz,tapasztalatból mondom,hogy a legtöbb válasz újabb kérdéseket von maga után,mint egyfajta ördögi kör,de ahogy halad előre az ember,egyre jobban tisztában lesz dolgokkal,s a későbbiekben már lesz elképzelése az újabb kérdések válaszairól is.:)