Arra keltem fel, hogy fázom és sötétség vesz körül. Ahogy kezdett hozzászokni a szemem a sötéthez, észrevettem hogy egy szobában vagyok, jobban mondva egy cellához hasonló helységben. Megpróbáltam mozdulni, de kezeimen láncok csörögtek, s kis mozgásteret adott csupán.
-Hol vagyok? - szóltam kissé rekedten, és éreztem hogy a szám ki van száradva.Mintha teljesen egyedül lennék,üresen kongott hangom pár másodpercig, míg elhalt. Megeresztettem pár "Hahó"-t s egy kettő "Hé valaki!"-t, de 10 perc felesleges kiabálás után feladtam. Fáztam, mégis izzadtam az idegességtől és a félelemtől. Éreztem ahogy testem remeg kicsit. Láncaim fémes hidegsége zavarta a kezem, de rángatásaim eredménytelenül végződtek. Végül leültem és sírva fakadtam.1-2 óra múlva lenyugodtam,s csak némán vártam a történéseket. Egyszer csak fény gyulladt balra tőlem. Egy TV kezdett zúgni mellettem, majd egy sápadt öltönyös arc jelent meg a képernyőn.
-Üdvözöljük a Pokol VIII. síkjának, a Börtön-sík kárhozott lelkei, és a magam nevében! Önt, kit bizonyos feladatok elvégzésére küldtünk a VII.teremtés, 1323-as évében Ghaia síkjára, a Tanács nevében elfogtuk és ide hoztuk a következő bűnök elkövetése miatt.
Hangja túlviláginak hangzott,s jéghidegen.Nem értettem miről beszél,csak ültem és bámultam némán. 1323? Küldtünk? Engem? Mi ez a baromság? De csak folytatta....
-1470-ben Ön minden kapcsolatot megszakított feljebbvalóival, s jelentésmulasztásokat követett el, mely következtében szem elöl tévesztettük. Továbbá, a Földön tartózkodása során többszörösen parancsot tagadott meg, s előbb Lord Belzeebub,majd mindünk ura, Lucifer Urunk ellen vétkezett. Összesen 300, szolgálatot teljesítő démont akadályozott munkájában, 150 életét vette el, körülbelül 500-nak okozott maradandó sérülést. Ezeken felül, megpróbált, a mi döntésünk által kárhoztatott lényeknek segíteni, békét hozni és megváltást. A barátság, szerelem és szeretet nevében elkövetett bűneinek összeszámolása még most is folyik. Mivel, tisztában vagyunk azzal, hogy emlékei kitörlődtek egy újabb születés folyamán, hamarosan megkapja őket, hogy a későbbiekben ne tudja mentségnek használni azt, miként nem emlékszik semmire. Addig is a pokol 10 törvényének nevében, cellájában marad, míg a Tanács tagjai másként nem döntenek,s tárgyalását elő nem készítjük. Kellemes időtöltést.
S a TV képernyője egy csapásra kihunyt, újabb sötétséget szabadítva rám. Nem értettem miről van szó...Álmodom? Vagy valamilyen szert adtak be valahogy? Akár hogy is, tudtam ki kell jutnom innen, vagy fel kell ébrednem. De hogyan? Ziháltam, az őrület kerülgetett, mégis a félelem ezen fokán is tudtam gondolkodni. Előre-hátra dülöngéltem és járt az agyam folyamatosan, míg egyszer csak közeledő léptek zaját nem hallottam. Még a lélegzetem is visszafojtottam, úgy vártam az eseményeket.
Apró fényt pillantottam meg a rácsok mögött, s ahogy közeledtek, láttam hogy két fáklyát tartó személy közeledik felém. Kinyitották cellám ajtaját, s tisztán láthattam immár arcukat....bár ne láttam volna!!!! Halott apám arca tárult elém, s egy régi barátom,kit halottnak hittem... Vigyorogtak
én pedig felordítottam. Elindultak felém, én pedig tágra nyílt szemekkel próbáltam hátrébb húzódni, de csak pár cm-t tudtam, amikor is megéreztem a falak hideg érintését. Valami volt náluk,de nem tudtam, mi. Éreztem, ahogy előtör az ájulás védő sötétsége, de mielőtt ez megtörtént volna, halottam mint mond apám:
-És akkor most mindenre emlékezni fogsz...
Azzal becsuktam szemem, s repülni kezdtem,lefelé...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése