Egy honlapon már publikáltam, s most itt is fogom fejezetenként.Ha érdekel, kellemes olvasást hozzá!
A jelenkor démona:
I.fejezet:A HÉV-en
A HÉV.Minden nap 20 perc bambulás,miközben egyhangúan zötykölődünk egy koszos vonatszerűségen. Sok állomás, sok ember, semmi lényeges esemény. Egy ilyenre vártam gondolataimba merülve, mely lassan közeledett a Battyhány-tér felé, s ahogy figyeltem,a szárnyas BKV jelkép a vonat elején egy pillanatra szárnyas koponyává változott. A tegnap éjszakai bulizás után nem lepődtem meg túlzottan. -Aludnom kéne! - gondoltam, s nyíltak az ajtók, én pedig felszálltam. A szokásos embertömeg, szokásos egyhangúságával nem épp lelkesen fogadott. Mogorva arckifejezések és felsőbbrendű szemvillanások kísértek míg találtam egy szabad helyet. Pár perc, s elindultunk. Gondolataimba merülve bámultam ki az ablakon,néha-néha összerándulva képzeletem játékain. Olykor zöld ködszerű füstöt láttam a szemem sarkából a padló fölött lebegni, de mikor oda is néztem, semmivé vált.
Lassan haladtunk, s szépen lassan kezdett kiürülni a kocsi, végül Csillaghegyen leszállt az utolsó utas is és egyedül maradtam.Ahogy bezáródtak az ajtók, készülődni kezdtem a leszálláshoz. Békásra mentem, s alig vártam, hogy
végre aludhassak. A zöld füst ott szálldogált a lábamnál, de mivel fáradtságom és képzelőerőm okoltam érte, nem foglalkoztam vele. Már láttam Békásmegyer első részeit. Lassult a HÉV, de mielőtt szokásos rángással megállt volna, hirtelen felgyorsult és haladtunk tovább.Abban a pillanatban felhangzott
egy nevetés, mely távolinak tűnt, ugyanakkor félelmet keltően közelinek. Olyan,túlviláginak.
-Mi a franc... - kiáltottam, de ami ezután következett, az belém fojtotta a szót.
A kocsi elkezdett átalakulni. A zöld füst a falakra tapadt, s az addig szürkés lemezek, elkezdtek rozsdálni, s a füst egyre fényesebben ragyogott. Pánikolva az ablakhoz rohantam, de rögtön el is ugrottam. Repülő, szellemhez hasonló valamik repültek az ablak felé. Ahogy hátra ugrottam, be is törtek az ablakokon,
egymás után száguldoztak be és ki. Forogni látszott a világ, nem hittem el amit láttam, nem voltam képes elhinni. Jéghideg lett, majd megfagytam, s hirtelen száraz hangon megszólalt a hangos bemondó:
-A Styx - folyó megállóhely következik. Üdvözöljük a túlvilágon!
Nem tudom miért, egyszer csak megbicsaklott a lábam, s egy hatalmas ordítás kíséretében, összeestem. Ahogy feküdtem a padlón, egyre homályosodó tekintettel láttam egy közeledő fekete bakancsot.
-Ne.....
Aztán elájultam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése