Éji kereső

Az éjszaka sötétje vonz,

S ott várnak az sötétség igazi gyermekei,

És én csak,mint betolakodó...torz

Emberként tudok jelen lenni.

Imádom,mikor az árnyékok súgják,

Vajon ki lehetek,miféle lény,

De nem bántanak,valahol tudják,

Hogy közéjük tartozok,lelkem nem ocsmány fény.

Így sétálok éjjel,közöttük,

Mint egy kóbor vándor,

Keresve azt a szülöttük,

Ki sétálna velem,olykor.

Mivel ez a blog nem csak a műveimnek van fenntartva,legközelebb véleményt fogok nyilvánítani valamiről,amit estig még eldöntök.Megjegyzés vége.