Az első gondolat, majd Bumm!Bumm!Bumm! - jön a többi. Ésatöbbi.
Vajon, egy csepp reményért a boldogságra, mit tennél meg olvasó? Ha, a zuhanás és a végső döntés utolsó pillanataiban egyszer csak jön valaki és meggyújt egy gyertyát lelked sötét útvesztőiben... és ez a gyertya, rendíthetetlenül ég, világít. Megállítja a zuhanást.
Mit tennél meg egy csepp reményért?
Ezt megkérdeztem valamelyik nap egy ismerősömtől és azt mondta: Bármit! - Bármit? - kérdeztem - Ölnél is érte? - Nem. - Akkor hazudtál.
Fény.
Ha az ember, számára ismeretlen dologgal találkozik, attól általában fél.
Félek? Nem tudom.
Fény.
Bumm!
Elmém furcsaságokat motyog. Autókat képzelek a pusztában, amik sofőrjei lelkem egy egy részét viszik el a csomagtartóban. Furcsán, idegenek és haragszom rájuk. Nem akarok szétesni, meg akarok maradni... meg kell maradnom.
A túlélésben az a vicces, hogy nem igényel érzéseket, csupán némi ösztönt, s így, egy idő után akarva akaratlanul hidegek, csendesebbek leszünk.
Fény. Bumm!
Állandóan gondolok valakire. Rettegek, hogy csak álom.
Mit tennél meg érte?
És tényleg.. mit is? Vagy inkább, mit nem?
Bumm..
Bármit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése