2013. június 16., vasárnap

Fekete szivárvány.

Egy beszélgetés Lestattal, facebookon. Gondolom, kérdezhetik magukban az olvasók, miért is publikálom és hát, joggal. Okai vannak, mint például egy blogbejegyzés egy másik blogon, hangulat és mert felpiszkált bennem valamit. Talán, most voltam őszinte, igazán, itt. Remélem olvassa, akinek szánom, s olvassák, akik olyan buták, mint én.Tessék.

darkhero:
hát, sajnálom.
az én mókám más lett.
Lestat:
azt hittem, Xirről fogsz írni
darkhero:
írhatnék. de minek.
Lestat:
énis így voltam vele
de az ősi igazság azért ősi igazság, mert igaz és korokon keresztül ível át
ha kiírod magadból, megkönnyebbülsz
darkhero:
én nem szoktam
Lestat:
tény, hogy Morgenitaként másképp állok az íráshoz, és nem ritkán gyónásra használom
darkhero:
ősi igazság ide vagy oda
én elcseszek dolgokat
Lestat:
felfogás dolga
és könnyebbnek érzem magam
darkhero:
majd menthetetlenül rendre meg is bánom őket
igen, azt is hallottam már.
Lestat:
amíg úgy tudod elengedni, hogy legyél boldog, mert ez tesz boldoggá, akkor tudod, hogy szeretted, tisztelted, megbecsülted... és tisztában vagy a saját gyengeségeddel, hogy nem tudod neki megadni azt, amire szüksége volt
darkhero:
boldog?
Lestat:
igen
darkhero:
mi az a boldogság,Lestat...
én túlélek, ösztönből, ahhoz meg nem kell boldogság.
Lestat:
egy nem valódi érzés
darkhero:
Téged boldoggá tehet az, amit annak vallassz
nekem ez mind álarcosbál.
Lestat:
a boldogsággal az a baj, hogy több összetevőből áll össze, én szeretem öt nem anyagi dologra lecsökkenteni
ebből az ötből kettő az, amire minden embernek szüksége van, a másik három csak a körítés, ahhoz, hogy a két fő csap vize ne follyon el
darkhero:
lehet.
Írhatnék Xirről, hogy sajnálom és visszacsinálnám, de írhatnék a barátaimról is, hogy nem hagynám, visszacsinálnám a halálukat és ott lennék, vagy apámról, hogy kitartóbban küzdenék, Boróról vagy Mínáról, aki megölt bennem és pár barátomban valamit.
Írhatnám, hogy mindenért én vagy a világ a hibás
hogy holnaptól rendes leszek és minden megváltozik
csinálhatnék boldogság szobrot, amiért inkvizíciót indítanék és imádkozhatnék
írhatnám, igen... de nem írom.
Már értelmetlen és nincs más, csak marék bűntudat keverve fájdalommal és magánnyal
a halk ordítások pedig mit sem érnek
Őrült Bohóc idő van.:)



Gondol mindenki, amit. Halálmadár száll az égen, s néha lát fekete szivárványt, lidércfényt vagy táncoló balerinát, de csak száll, tovább.

1 megjegyzés:

  1. Túl sokat rágódsz a múlton. Túl sokat agyalsz azon, hogy mi lett volna, ha. Ahelyett, hogy folyton hátrafelé néznél, merj előre tekinteni.

    VálaszTörlés