Mindegy.
A férfi ül, csendben a tükör előtt. Előveszi a fehér festéket, a feketét és vöröset.
A fehérrel befedi az arcát, a feketével kihúzza könnyes szemeit és a vörössel mosolyt rajzol lebiggyedő ajkaira.
- Igen, hölgyeim és uraim! - szól a Porondmester - Jól látják! Leporoltuk a cilindert, felállítottuk és foltoztuk öreg sátraink; újra itt vagyunk! A műsor folytatódik!
A festett arcú, kopott bőrkabátjáért nyúl. Már festés előtt felvette régi, fekete ruháit.
Felöltözve, megnézi magát a repedt tükörben.
- A show folytatódik tovább. Nem változott semmi, nem lett jobb semmi...
Koszos, feketére festett körmű kezével cigarettát vesz elő és rágyújt. A gyér fény félelmetessé teszi festett arcát.
- Démonok kergetik a fajtánkat. A fajtánkat, akik maguk is démonok.
A közönség ( bukott angyalok, szellemek, őrült emberek és beteg elmék) felüvölt a nézőtéren; eloltja a cigarettáját és elindul ki, a porondra. Kiérve kitárja két kezét, nagy ímmel-ámmal meghajol.
- Visszatértem! Vissza én!
Felüvölt és nem tudja eldönteni senki, hogy fájdalmát üvölti e, vagy állatiasan nevet.
Ideje volt már, a Cirkusz nem állhat meg.
VálaszTörlés