Elítélnek csak azért, amilyen vagyok. Alig keresnek, vagy ha mégis, azt mondogatják mennyire hiányzom, s milyen jó lenne ha ott lennék, ahol ők. Miért? Bűn ide jönni vagy mi? Folyamatos elvárások, én menjek ide meg oda, én tegyem ezt meg azt, én legyek ilyen meg olyan. Ugye ez nem komoly? (egy belső hang: de.)
Ma lemerült az mp3am, s így a buszon hallgattam az embereket. Rosszulléttel küszködtem. Persze itt felvetődik a kérdés, ki ítél el kit, ugyanakkor én azt mondom, hogy kölcsönösen kedvelem az embereket. Antiszociális volnék? Igen. Na és?
Meglátogattam nagyimékat. Két különböző hely, ugyan az a téma: pénz Mennyire kevés, mennyire nincs, mennyire kéne, mennyire ..... Miért hiszik azt, hogy engem a pénz motivál? Sok beszélgetést csak azért hagytam ott a múltban is, mert mindenáron a pénzről akartak beszélni, s majdnem minden beszélgetésben, ha csak futólag is, de előjön a pénz kérdése, hiánya vagy utálata.
Bömböl a Static-X és próbálom vele elnyomni a gondolataimat. Miért nem sikerül? Miért??? Francba már az egésszel!
Manó felajánlotta, hogy teázzunk egyet, de nem akarom fárasztani a bajaimmal. Van neki épp elég...
Lájkoljunk. Bökjük meg egymást. Használ a facebookot vagy nem vagy ember. Nem vagy ide való, nem épülsz be. Lehetetlen nélküle élni, hát nem értitek???? Egyszerűen meg KELL osztani a lopott bölcsességeket, a photoshoppos képeket, a hangulatod, hogy mennyire király vagy mint a többiek és folytathatnám. Most komolyan.. jelöljön be mindenki és fárasszon a hülyeséggel, ígérem visszabökök meg lájkolok is! Becsszó..
Köszönöm a figyelmet.