- Én, én, én. Én senkit sem érdeklek? Valami állatnak néznek, kutyának? - Erre még hangosabban kezdtek gavarittyolni, és mindenféle szlóvókat hajigáltak felém. Úgyhogy még hangosabban kellett kricsálnom: - Én csak amolyan gépnarancs legyek? ''
/Anthony Burgess - Gépnarancs/
Tartok tőle, hogy mindannyian szépen lassan (vagy már talán túl gyorsan is?) gépnarancsok leszünk/vagyunk. Robotok, melyeket ott és úgy facsar ki a rendszer, ahol és ahogyan nem szégyelli. Mert végtére is, mi manapság az ember? Fogyasztó, felhasználó, munkaeszköz, egy oldal felugró chat ablaka. Személytelen, már már irányított gondolatokkal és tettekkel, melyeket rákényszerítenek a túlélés végett mindenkire.
Fénytelen szemű, rohanó zombik mindenfele, akiknek már az is boldogság, sőt felüdülés, ha 8 órát egyhuzamban tud aludni. Ez engem végtelenül elszomorít...
Ui.: Egy szót, egy betűt nem kaptam semmiféle témában, amiben a véleményem kértétek volna. Nem baj, attól még írni fogok...néha... ha a rendszer megengedi...
Igen, igazad van, nem is kicsit... az emberek megszületnek, élnek és meghalnak, 1-2 évig a család még hiányolja, aztán próbálják elfelejteni, azzal a címszóval, hogy "túl rövid ehhez az élet, tovább kell lépni". Ami vicces, hogy aztán ők is így járnak, így tűnnek el a süllyesztőben. Életek szállnak el így, bármilyen jó is volt az az élet, (vagy csak annak gondolták a maguk egyszerű felfogásában) és milliónyian élték le úgy az életüket, hogy azt tették, amit kell. Amit előírtak nekik. Amit megparancsoltak nekik. Hol ez mondta meg, hol az, a lényeg, hogy nekik ne kelljen dönteni bármiben is, hisz minek, hogyha az beválik, amit a feljebbálló mond, hisz azért kapta meg a rangját, nem? Az már mellékes, hogy esetleg valami nem is olyan jó, addig nincs baj, amíg követi az utasításokat. Kérdezni nem szabad, ez szabály, mert még a végén azzal vádolják az embert, hogy megkérdőjelezi a főnöke döntését, amivel el is vesztheti a munkáját, hisz van száz másik jelentkező, aki kérdés nélkül, talán még olcsóbban is elvégzi a munkáját.
VálaszTörlésMellesleg, én nem láttam még azt a bizonyos Clockwork orange-t, de olvastam egy hozzá hasonló könyvet, Aldous Huxley Szép új világ-át, bár nem a világirodalom legremekebb alkotása, de érdekes kérdéseket vet fel ez is az ember jogairól és szabad akaratáról, és hogy mi jó neki, pont, mint amit te is írtál erről a filmről.
Ui.: szívesen írnék, de nem merek. Tudom, hülyén hangzik, de ez az igazság. Miről tudnék írni, ami számodra is érdekes lenne? Az írottaid alapján nem nagyon lehet újat mondani neked. Véleményt kérni pedig nem tudok, az életem mondhatni, jó, legalábbis az kéne, hogy legyen... szánalmas, de nem rossz.
Mellesleg már írtam párszor, de a levelezés abbamaradt, ki tudja, miért, talán van oka, sejtem is, ezért sem írtam azóta se, hisz csak egy idegen tizenéves kiscsaj lehetek a szemedben, aki unalmában idegeneknek írogat mindenféle baromságokat. Ezért a kommentért is elnézést kérek, nyugodtan vedd semmisnek, ha gondolod.
Üdvözlettel: egy a sok eltűnő élet közül
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
TörlésSzia.
VálaszTörlésEmlékszel mit mondtam a koroddal kapcsolatban, ugye? :)
A levelezést bármikor újra lehet kezdeni. A szép új világot most olvasom. Egyébként 3 fontosabb antiutópiát emlegetnek az okosok, az egyik Huxley: Szép új világ, Orwell: 1984 és Burgess: Gépnarancs. Ebből 2 volt elolvasva, s mint mondtam, a 3.-at most olvasom.
Valamikor írtam az anarchizmusról (talán nem is itt, nem tudom), de ott is oknak azt írtam, hogy azért nem lehetséges, mert az embereknek kell egy vezető, aki megmondja mit csináljanak. Ha ott hagynák az állvezetők őket, nem lenne más csak egy bepánikolt csürhe, akiknek a gondolkodása odáig megy csupán, hogy: Jaj, segítség, mit tegyünk és hasonlók. Sajnos.
Szóval, bármi van, nyugodtan írj bármit. Más nem, beszélünk a semmiről.:D
Hmm, az 1984-ről már hallottam, tervben is volt, lehet elolvasom a Gépnaranccsal együtt, érdekesen hangzanak. :)
VálaszTörlésIgen, emlékszem, de az az igazság, hogy ha én lennék a te helyedben, én azt gondolnám, amit írtam. Tudom, hülyeség, de valahogy a kort hatalmas hátránynak érzem, akármennyien és akárhányszor is mondják, hogy nem fontos.
Vezető pedig természetes, hogy kell, és pont az lenne nélkülük, amit leírtál. A gond az, hogy gyakran nem a jó ember ül a vezetői székben, de a "csürhe" viszont ugyanúgy követi a parancsait azon okokból, amik fentebb fel lettek sorolva.
Nos, akkor ha nem vennéd tolakodásnak, akkor nemsoká érkezne a levél az e-mailedre a semmiről. ;)
Üdvözlet!
VálaszTörlésHa már disztópiák, akkor Ray Bradbury Fahrenheit 451 című művét sem érdemes kihagyni...
Aztán ottvannak még a teljesen sci-fi kategóriába sorolható művek, amik valamilyen szinten mégis társadalom és egyéb (civilizáció, vallás stb.) kritikát fogalmaznak meg.
Például a zseniális Frank Herbert, Dűne ciklusa, vagy Orson Scott Card Végjáték c. műve (Ender's Game) vagy éppen néhány komolyabb anime, mint a Gost in the Shell I-II. vagy az Akira, (esetleg a Code Geass S1-2, meg van még jópár, de most így hirtelen ezek ugranak be...)
(Teriel Paradoxológus voltam)
Életemet meghatározó utópiák, antiutópiák, demotivációk, történelmi könyvek.
VálaszTörlésOrwell - 1984, Állatfarm
Huxley - Szép új világ
Nemere - A Hegy
Lowry - Az emlékek őre
King - Tűzgyújtó
Tatay - Puskák és galambok
Jókai - Arany ember
Nemeskürty - Requiem egy hadseregért
Asimov - Alapítvány sorozat. Leszögezem, ebből az Alapítvány és Föld a filozofikus utópia, viszont a teljes (5 könyv) sorozat olvasása nélkül érthetetlen.
Potter és Anne Rice sorozat. Ne tessék nevetni, mindkettőben olyan társadalmi töltésű mondatok, érzések, képek hangzanak el, amik letagadhatatlanul ott vannak minden ember agyának hátsó részén, tessék figyelmesen, boncolva olvasni őket.
Darren Shan démonsorozata
- Lestat -
És persze ne feledjük Arany János Kertbenjét.
VálaszTörlés