Bár írhatnék arról milyen szar napom volt, vagy mikor ettem utoljára, miért nem volt cigim, pénzem, de most nem nyavalyogni akarok, fogok. Hanem egy gondolatról szeretnék írni, ami mostanság egyre gyakrabban jön elő.

Ez a gondolat abból fakad (szerintem) amit írtam is, hogy mostanság eléggé hm, magányos vagyok. Egyre kevésbé vágyom a kicsapongó életmódra, amit régen oly nagyon kedveltem. Főleg ha más városban voltam és régi ismerősökkel, barátokkal találkoztam. Mondjuk, hogy olyankor szerettem bevenni a várost, illetve a város kocsmáit.:P Persze ez mostanság (főleg az anyagi helyzetem állandó 0%-a miatt) nem annyira megy, s ha nagy ritkán is kimegyek valahova se sok mindent csinálok. Jól se nagyon érzem ilyenkor magam, na de mindegy is ez.
Az, ami mostanság elgondolkodtat az főleg a letelepedés valakivel, egy társsal, vagy valami. Ez azért furcsa, mert nem vagyok az a családalapítós típus, gyereket se akarok soha a büdös életben, s mégis érzem, hogy valaki hiányzik mellőlem. Fura, nem? Nekem az, s mégis... Ülök, dohányzok ha úgy van, s azt veszem észre, hogy ezen tűnődök, illetve, hogy mennyivel jobb lenne, milyen közös programokat lehetne kitalálni ( o.O) és barátaik. Még a végén szent leszek vagy mi... Végül is oly mindegy. Most megy a Foreveralone, szingliként, s nem is nagyon van akit úgy mond, kinéztem volna, de fordítva sem igazán. Ez van.

Kaptok egy Lenore-t :P