Ne haragudjék, hosszas távolmaradásomért. Nem mentségképpen azonban mindenképpen, afféle indíttatással, ha megengedi, szolgálnék némi magyarázattal, ezért a hosszas hallgatásért. Nos, ha elnézi nekem első ízben némi nosztalgikus, filozofálással, kezdeném, reménykedem, nem fogom untatni az Urat. Mint Tudja, oly’ sok száz porhüvely égett csonkig, a szemem előtt. S oly’ kevés tekintetben véltem felfedezni a lelket, azt a meglepőt, amitől szánni való a halál, és szeretni való az ember.
Meglepő mód, és váratlanul azonban maguk megváltoztatták az eddig látottakat. Nem csupán az emberi jóságot láttam itt viszont, de az emberi becsületességet, és végre azt az egyet is, aminek hiánya miatt az én lelkem is majdhogy kihűlt. Magukban ismét megláttam az emberi lélek hallhatatlanságát.
És azóta is bénít ez a súly, bár édes teher, de épp olyannyira nehéz is.
Ezen fölül, a dolgok nem alakultak megfelelően. Nem alakultak úgy, hogy gyermekek szeme láttára történjenek. Éppen ezért, Uram végső döntést hozott a konzulátus, és jómagam is.
A döntés értelmében, a nemzedékünk önkéntesen vállalja, azt a fajta halált, amit csupán úgy tudott volna elkerülni, ha másokat küld önmaga helyébe. Mint, hogy fejenkénti, búcsúlevélre nincsen időm, hát magát kérem meg, hogy továbbítsa a tényeket, azok felé, akik arra érdemesek. Mondja, meg kérem, hogy mindenért hálás a konzulátus, minden percért, és minden könnyért ami miértünk hullott. Továbbá, hogy a kisasszonyok most már örök mód szabadok. Nem köti őket sem sors sem rendeltetés. Ezen fölül, azt is, hogy régen volt szerencsém efféle csodálatos hölgyek társaságához, s igyekszem még, talán az öröklétből is figyelni rájuk.
És végül de nem utolsó sorban, köszönet jár magának is Uram. Habár éppenséggel, csupán egy szó, de mint csupán szó, úgy ezer , meg ezer vízhangot ver. Köszönet azért, hogy Ön engem a Barátjának fogadott. Sokat jelent ez, annak, aki gyászban él, és erőszakban nyugszik.
Hosszas volna azt, leírni s minden névnek külön, hogy miről lesz szépséges emlékezni. Bízom benne, hogy mindenki érezni fogja a lelke mélyén. Tehát egy szó mint oly sok ezer, köszönet Uram ezért a majdhogy nem, egy hónapért. Néhanapján emlékezzenek majd mireánk.
Viszont látásra, és sok szerencsét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése