Passz.

Új életet kezdek. Illetve ez baromság, nem kezdek újat, csak kitérek egy eddig üresen tátongó útra, emlékekkel, magammal. Mert bennem mindig megmarad ez a sötétség ilyen vagy olyan állapotában, ha boldog vagyok a jövőben, ha nem. Ezen nem változtathatok, viszont tehetek úgy, hogy. Hm, hogy összeszedjem magam!
Tartok tőle, hogy miután még csak egy nemleges visszajelzést se kaptam egyik munkahelyről sem, maradok itt OKJ-s tanfolyamra. Jobb ötletem nincs. Közben, vannak ötleteim a jövőre, amúgy meg, valami változásfélét érzek közeledni.
Passz, de ez is egy terv, nem?