Nem rég összezuhantam, de úgy igazából. Azt kell mondjam, kellett. Mégpedig azért, hogy tisztán lássak. Tény, hogy általában sötéten és negatívan gondolkodom, s most ez teljes erejében jött elő.
Láttam magamat, külső és belsőszemmel, a jövőt, hogy mi felé tartok és a múltat teljes egészében. Azt hiszem. Egy üveg pálinka és pár üveg sör, gyenge mosoly és folyamatos harc és emlékezés magamban. Ezek után két napig délután 5ig aludtam, túl vagyok egy csőtörésen, de nyugodt vagyok. Már már túlzottan is.
Most már tudom, mit kell tennem, nagyjából és mire, illetve kikre van szükségem. Igen, szükségem. Nekem.
Asszem ennyi most.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése