A nap....

A nap amikor rájössz, hogy semmi rálátásod nincs mit fogsz csinálni, illetve mit tudsz csinálni. A nap, amikor remegő kezeidből kiesnek az aprópénzek, melyeket előkotortál a zsebeidből, hát ha van annyi, hogy valamit kezdhess vele és a hideggel. A nap, amikor nem azért nem mozdulsz ki, mert nem akarsz vagy nincs pénzed, hanem mert nincs hozzá erőd, vagy ha mégis, visszatértedkor az emberektől és a "megerőltetéstől" rosszul küzdesz a hányingerrel. A nap, amikor a napok óta borotválatlan arcod, táskás szemeid önmagadtól kérdik, hogy miért?! A nap, amikor eszedbe jut sok régi barát, akikkel már nem is beszélsz, s rájössz hányszor voltál bolond és ostoba, melyek miatt otthagytak, elmentek. A nap, amikor a tetteidet méltatlannak érzed ahhoz, hogy tedd is azokat, vagy ha megtetted is csak sajnálod őket. A nap, amikor a hidegtől rázkódó tested álomtalanul forgolódik az ágyban. A nap, amikor a cicád megbetegszik, és rájössz nem tehetsz érte semmit, mert se vitaminokra se orvosra nincs egy filléred sem. A nap, amikor beteg és köhögő tested azért nem vonszolja magát a dokihoz, mert tudja az agya, hogy bármit is ír fel, nem tudod megvenni. A nap, amikor befagyott a csapod a konyhában, és ezért gyűlik a mosatlan, mely miatt ha van is alapanyagod kajára, már nem tudod megfőzni. A nap, amikor ezenkívül már csak arra tudsz gondolni, mikor lesz ennek vége, miért kell ennek így lennie, tényleg ennyire bűnhődnie kell egy magamfajta lénynek és miért olyan vonzó a húsvágó késem éle? A nap, amikor a nőt aki szeret, nem azért dobod el magadtól, mert nem tudod viszont szerezni, hanem mert érzed az örökséged a múltból és félted önmagadtól, mert az az agresszív viselkedés, s ok nélküli düh - gyűlölet kezd úrrá lenni rajtad, amitől a gyerekkorod is kék zöld foltokban, szenvedésben gazdag volt. A nap, amikor a bakancsod nem azért bokszolod ki, mert puhulnia kell a bőrnek, hanem mert feketén nem látszanak annyira a lyukak rajta. A nap, amikor tönkremegy a billentyűzeted, majd a falhoz csapod, felborítod az asztalt tehetlenségedben, aztán szánakozva, szégyellve magad mész a szekrényhez előszedni a régi, elromlott, de működőképes másik billentyűzetet. A nap, amikor a barátaid közeledését is ellököd magadtól, mert jó szándék ide vagy oda, nem tudnak neked/rajtad segíteni, s csak lehúznád magaddal őket. A nap, amikor rá kell döbbenned, hogy ami lenni akartál és aminek lenned kellene, már nem leszel soha. A nap, amikor már csak meghalni ébredsz fel. A nap. A mai nap.