2012.02.04.Vonaton.

Vajon minek élek? Mert annak, hogy fájdalmat okozzak, nem akarok! Mégis ezt teszem, bármennyire is az ellenkezőjét szeretném... " A pokolba vezető út is jó szándékkal van teli!" És igen, tényleg! - Köszönöm, hogy itt lehettem! - S itt hagyod a szívem? - Ekkor lefagytam. Majdnem elsírtam magam... nem ezt akartam! Sőt! De magam ellen nem tudtam győzni. Úgy jövök vissza arra a lepratelepre, hogy a lelkem darabjait itt hagyom, széjjel, a galamboknak. A szívem darabjait pedig annál, aki nekem akarta adni a szívét. Ennyit tudok tenni.... ennyire vagyok képes. Bűn az élet, én pedig még itt, ebben a töménytelen mocsokban is kitűnök, mert gonosz és bűnös vagyok! Észre se vettem, hogy azzá váltam ami ellen küzdöttem. Bukott a bukottak között, ha így jobban tetszik. Nyomorult érzés, mikor rájössz hogy nem vagy más, csak szánni való! Hm, megmosolyogtató a múltban kiejtett szó és mondatáradat: hős, költő, s értékes ember vagyok. De nem! Csak dark. Egy dark. Árny a sok közül. Csak ennyi. Csak ennyi lettem..maradtam mostanra!