A búcsú.

Azt hiszem, túl sok fele jártam és túl sok dologba folytam bele. Sokakat akartam segíteni, megmenteni, vagy szeretni... de azt hiszem, túlhajtottam saját magam, és szépen lassan belefulladtam a saját világomba. Persze a tervek mindig mások voltak, és végülis hellyel közel sikerült is egy két dolog, mégis, most távoznom kell. Így most búcsuzom tőletek, illetve sokaktól. Mert pl Dzsinivel ha haza jön, találkozom, és egy két régi arccal is akiket eltudok érni itt a közelemben.
A miértekről, most úgy igazán nem szándékozom beszélni, viszont valakinek így könnyebb lesz a helyzete, s ez többet számít nekem, mint az, hogy én vagy bárki más jól, meg vagy akárhogy legyen. Könnyítés...
Köszönöm a szép perceket és órákat, napokat amiket együtt tőlthettem egy két hozzám hasonlóval. Amikor együtt nevettünk, vagy épp szídtuk egymást, mint a gyerekek.
Köszönöm Nemo, hogy a barátom maradtál.
Köszönöm Morgan a pár vicces pillanatot. Szedd össze magad, majd aztán bocsáss meg nekem valamikor egyszer.
Köszönöm M., hogy megmutattad milyen reménykedni valamiben, igaz az életem nem engedi, hogy bármikor is úgy legyen valami, ahogy szeretném vagy szeretnénk páran.
Köszönöm Istennőcske, hogy Pogányisten lehettem, s hogy játszottunk párszor.
Neked is köszönöm Viol, hogy annak idején felnyitottad a szemem. Bár nem is sejted, azt hogy ilyen vagyok, részben ennek köszönhetem.
Köszönöm Simonea, hogy volt pár jó óránk, napunk és bocsáss meg nekem mindenért. Már szabad vagy. A poszt után elégetem a szalagot, ahogy kérted. Remélem nem tekitesz az ellenségednek.
Kedves Annabel! Köszönöm, hogy megmutattad hogy vagyok még gyerek, s a hosszú beszélgetéseinket is! Vigyázz magadra, és néha nézz Nemora, nehogy butaságokat csináljon!:)
Végül, de nem utolsó sorban, köszönök mindent drága Xir. Nagyon fogsz, fogtok hiányozni! És bocsáss meg nekem, de idővel belátod, hogy így lényegesebben egyszerűbb lesz a dolgod. És lassan összeszedheted a szilánkjaid.

Bár nem olyan drámai egy blogon búcsuzni, én mégis annak érzem.
Így hát a saját gondolatok posztjaim, a véleményem és ezeket megtartom magamnak. Műveket fogok csupán publikálni, ha éppen születik egy vagy kettő. Tehát nem teljes a búcsú, de mit tegyen valaki aki úgy érzi csak ennyire maradt, vagy ennyire futja?

Ruclyer, darkhero él, élni fog és nagyjából mindent túl él. Fekete tűzzel az éjjeli égen ha nagyon figyelitek, ott lesz!

darkhero.