2011. augusztus 23., kedd
2 vers.
Csak..
Csak ragyogna arcán a nap,
Csak csábítana a hold alatt,
Keze közé fogná arcom,
S pillantása foglalná el világom!
Csak kacéran játsszon velem,
Csak hangja dallama zengjen,
S ha e dallamra táncolunk,
Valósuljon meg minden álmunk!
Csak fürkésszük egymást némán,
Csak vesszek el benne kábán,
Mert kit érdekel a világ,
Ha nem láthatom egyetlen mosolyát?
Csak mi ketten létezzünk,
Csak együtt legyünk..
Mert én, nyomorult istenem,
Csak erre vágyom, csak ezt kérem!
*********
Pokolból
Bár kínoztatok évezredekig,
E lelket nem tudtátok megtörni,
Bár felcsaptak a lángok az egekig,
Az akaratom nem sikerült elégetni!
Hisz mindegy mit használtok fel,
Túlélem, mert én vagyok Ruclyer!
Tán' folyókat is megtöltött,
A kiontott vérem,
Lehet a test megdöglött,
De még él életem!
Hisz mindegy mit használtok fel,
Túlélem, mert én vagyok Ruclyer!
És elvettétek mindenem,
Hatalmam, rangom, erőm,
Megmutattátok, hogy sírt kedvesem...
Most mégis eljött az én időm!
Hisz mindegy mit használtok fel,
Sötét tüzzel újra él, Ruclyer!
Hát itt vagyok, élek,
Boszútól szomjasan,
Feltárom nektek,
Eltitkolt hatalmam!
Mert nem sikerült kiírtani,
Ruclyer vagyok! S dühöm fog Titeket elégetni!!!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Csak... gyönyörű... *.*
VálaszTörlésA Pokolból dühös, bosszúszomjas, vérengző... Imádom. Nálam egészen a dobogó második fokáig jutott. :)
Az első vers valóban gyönyörű... na igen, és én is azt érzem, hogy csak erre vágyom.
VálaszTörlésA másodikról pedig egyetértek Xiryah-val :)
mortuus