Valaki meghallotta a hívásom, és megkeresett. Azt hittem egyedül vagyok azokkal az érzésekkel, amik bennem leltek menedéket és most kiderül, hogy mégsem. Beszéltünk....beszéltünk? Nem, egymás gondolatait írtuk le egymásnak. Bár láthatnám, tényleg. De semmi sem ilyen egyszerű. Messze van, Ő is, nagyon messze. ......
Változott külsővel indulok újra útnak. Ha már az őrület káoszában kaptam menedéket, ideje felfedezni mindazt a sok titkot, ami benne rejlik. Félelem nélkül tudok elindulni. Már nem vagyok egyedül ezen a síkon.
Ha szabad ilyet írnom, azt hiszem ezt nálam jobban nem értheti meg senki :)
VálaszTörlés(mortuus)