Az emberek általában olyan dolgokról akarnak hallani, ami nem rémiszti meg őket, ha verseket akarnak olvasni, csak az agyoncifrázott, megszokott dolgokat akarják rímekben látni, melynek kellékei ugyanazok, részben más szavakkal. Értelmetlen kifejezésekkel élnek, értelmetlen csacskaságokról társalognak olyan mód, mint ha a világ legfontosabb dolgai lennének ezek. Pletykálnak, rosszindulatú megjegyzéseket tesznek irigységből és úgy viselkednek, mint ha okosabbak lennének a másiknál, persze ellenérvként nem fogadják el, hogy elcseszték a saját életük, s fikarcnyival sem jobbak a másiknál. Célokat tűznek ki maguk el. Pénzt, biztonságot akarnak, egy fotelt meg egy tévét, amiből a kellő ostobaságokkal söprik félre a maradék értelmet is belőlük. Ők pedig befogadják, szükségük van rá. Vagy azért, hogy azt lássák, hülyébbek is vannak náluk, vagy hogy a látszólag okosabb emberek szavait szívják magukba, s újabb pártokhoz, bandákhoz csapódjanak harcolva olyan " igazságokért" , amiket más talált ki saját magának. Nők bolondítják magukba a szánalmas férfiakat, avagy férfiak élnek csalással, meghülyítve a nőket. Gyerekek bűnöznek, pénztelenek kéregetnek egy olyan világban, amire azt mondták: így kell lennie, ez lesz a jó. A drogok világkorát éljük. Sokan új isteneket fedeztek fel bennük, s aszerint bölcselkednek, magyarázzák meg a hiányos gondolatokat- válaszolják meg a feltett kérdéseket. Az álmodozók alkohollal, és effélékkel próbálják visszaszorítani a rémképeiket, álmaikat melyek folyamatosan kínozzák őket. Kínozzák, mert látják azok megvalósulhatatlanságát. Egyesek kapuzárási pánik végett, vagy a túl sok érzés közepette megtörnek és megölik magukat. Testileg vagy szellemileg.

Mosolygunk, igazi mosolyok nélkül, látunk vakon mindent. A kezdeti szemétdomb, egy egész világot behálózva lett egy hatalmas szeméttelep. A démonoktól való félelmek eltűntek,s helyettük sokan maguk lettek saját démonaik. Az istenhez való fohászkodásban egyre több átkozódás és rontás vegyült ellene, vagy emberek iránt. A régi törvények elkorcsosultak, és politikai nézetekké váltak, ahol a pénz lett a döntő érv. Minden szépen lassan kipusztul, s mindenki vigyorogva nézi végig és mikor már a pokol máglyája égeti is őket, még akkor is azt hajtogatják, amit mondtak nekik: - Nem lesz semmi baj, minden megoldóik! A rendszer garantálja!

Szánalmas.