dai kirai

Dolgozom 7ből 6 napot. A levelezői érettségin az eddig egyértelmű feladatok nehezebbé váltak. A fáradtság kezdi kirekeszteni a logikámat. Egy sört se ihatok, mert másnap dolgozni kell, és amúgy sincs rá pénzem. Hajnalban kelek, délután megyek haza. Néha kapok leveleket, amikben arról írnak mennyire hiányzom..valahol messze. Próbálok tervezni, és úgy felfogni, hogy ha el akarok érni valamit kell a pénz..- Miért dark, elakarsz érni valamit?-

Úgy érzem magam, mint egy koraszülött akit kidobtak. tehetetlenül viselem az elkerülhetetlent. Rabszolga láncaim érzem erősödnek, s a család, a nagy okosok bólogatnak, hogy jól csinálom. Így kell. Bármennyire is támogat(ná)nak a barátok lélekben, valahogy egyre kevesebbé válik. Nincs ami erőt adna. Kényelmesen hátradőlök a szemétdombon és csinálom amit életnek hívnak egyesek. Igyekszem nem álmodozni, de valahogy nem sikerül.. Minden olyan elérhetetlen.-Elérhetetlen?- Nincs kéz, ami a kezemet fogná, nincs barát aki megölelne, nincs -nincs... de hát kinek is mondanám, meg aztán minek is.. Ha most látna valaki, láthatná a mosolyt az arcomon, ahogy magamon mosolygok. Szánalmas.

De milyen remek is az élet.- http://www.youtube.com/watch?v=Y4o0KtTX1ew&feature=related - hangulatzenének.

ennyi, meguntam az írást.