És amúgy...

Hiába sírnék halott imáimért,

Hisz az isten is félredobott,

Már semmit mondó a miért,

Mert rém az, mit élek és álmodok.

Néha hívom a sötét eget,

(De csillagjai nélkül!)

Hogy takarjon el, ne legyek,

Még se jön, talán ő is menekül.

Gondolataim káosza,

Romlott lélek,

Nincs mi marasztalna,

S én félek.

A nappalok szörnyűek,

Az estjeim kárhozottak,

Naiv vágyaim (érzem) elhűlnek,

Charon! Dobd a kutyáknak!

A fejemben van isten,

(Ki vagy?!)

S az őrület, melyben

ördögök táncolnak.

Valahol vár rám valaki,

Hidd el, kereslek ismeretlen,

De... nem tudnál Te is kicsit keresni?

Mert a nagy ködben elestem.

És amúgy! Nos.. nem is tudom,

Cirkuszom összerogyó sátrai közt,

Unottan cigarettázom.

(Rothadó lelkem véreset köp.)