Egy kis elmélet: Dante és Villon

Dante Alighieri (1265-1321), költő, tudós és politikus. Korának Itáliáját a guelfek és ghibellinek harca jellemzi, guelfként Dante is bekapcsolódik Firenze mozgalmas életébe. Politikai élményei mellett életének másik fő meghatározója a Beatrice-szerelem. Neki szenteli 1. költői művét, verses-prózai lírai regényét, Az új életet. Beatrice itt egyszerre jelenik meg földi lányként és elvont jelképként (földöntúli szépség, tisztaság)

(31 vers, előttük magyarázat, utána tudós elemzés). E műve zárja le ifjúságát, fogadalmat tesz, úgy ír majd Beatricéről, mint eddig senki nem írt nőről. E fogadalmából születik Isteni színjáték c. műve (1307-1320). Eredeti címe: Komédia. Műfaja nehezen meghatározható: epikus keretbe foglalt lírai, filozófiai költemény (a drámai elemek is hangsúlyt kapnak). A mű a középkor enciklopédiája. A tudós beledolgozza művébe az akkori kultúra egész birodalmát, mindezt egyéni élményévé alakítva, egységes világképpé alakítva. Témája a lírai én túlvilági utazása. A szerző egy vízió keretében bejárja a keresztény vallás túlvilági tartományait. Bemutat egy allegorikus utat, miképp tisztulhat meg az emberi lélek a bűneitől.

Szerkezet: határozott rend, három nagy egység (P.P.P.), részenként 33 ének+bevezetés. Tartományok: 3*3rész.

A túlvilági tájakat a 13. és 14. Századi. Itália s a történelem emlékezetes szereplői népesítik be. A pokolban és a purgatóriumban, pl. Vergilius kalauzolja a szerzőt. A mennyben ezt a szerepet Beatrice veszi át.

Pokol: borzalmak, kínok. Eléismeri a büntetés jogosságát, Isten bölcsességét, de mégis olykor mély részvétet, szánalmat, megdöbbentést kelt szívében a sokfajta szenvedés látványa.

Rangsorolja a bűnöket (a bűnök hierarchiája). Minél súlyosabb vétek -- annál mélyebben. Bugyrok.

François Villon (1431-1463) a középkor alkonyának legnagyobb francia költője. Bár a 15. század. Európa szerte a reneszánsz világkora volt, Villon egész költészetét, zaklatott élete ellenére is, mély vallásossága, halálfélelme, a pokoltól való rettegése, őszinte bűnbánata és az isteni könyörületben való reménykedése a középkorhoz kapcsolja. Életéről csak keveset tudunk.

Korán elárvul -- nagybátyja, Guiloumme de Villon veszi pártfogásba (felveszi nevét)--egyetem--magiszter 1452-- az országban: éhség, pestis--féktelen pazarlás és iszonyú nyomor-- romlás: az egyházban is--Sorbonne: diákmegmozdulások--1455 menekül, bujdosik (Kis Testamentum-végrendelkezés ürügyén mond véleményt)--1456-belekeveredik egy rablási ügybe--5 évig bolyong--a Coqillard rablóbanda tagja--1461-börtön--hazatér Nagy Testamentum--verekedésbe keveredik--száműzik--eltűnik.

Villon pesszimizmusa nem világfájdalom, műveiből a korszellemről kapunk képet. Tudja, az élet hiábavalóság, ostoba tánc, amelynek a halál vet véget. A haláltánc motívuma ebből a gondolatból táplálkozik (dance macabre). Az anarchia ellenére Villon költészetét nem a halálvágy, hanem az élet szeretete hatja át.

Nagy Testamentum: Lírai önéletrajz, elmélkedésgyűjtemény.

173 8-soros strófa, ezek közé 15 ballada és néhány egyéb költemény. A halál fenyegető közelségében tekinti végig életét, készít számvetést. A műben nagy ellentétek feszülnek: életöröm <-> haláltudat, züllött élet <-> vallásos áhítat. Villont elsősorban a halál, az élet gyors elmúlásának a tudata szomorítja el. Figyelmeztet: a földi dolgok múlandóak. Balladáiban elsiratja a múlt idők szerelmeit, szépségeit.

A Jó tanítás balladája rossz életűeknek c. ballada a Nagy Test. egy betérje. Témája: semmiféle jó tanítással nem váltható meg a világ.

A Záróballadában Villon halottként jelenik meg, már lezárta "testamentuma" lapjait. Az Ajánlásban a bor és szerelem motívuma úgy szerepel (ironikus módon), mintha életének legfőbb tartalma ez lenne. Villonban azonban nem aludt ki soha a megtisztulás iránti vágy.

A meghökkentő ironikus őszinteség, a valóságot megszépítő hazugságokkal szembeforduló tisztaság, mindenféle képmutatás megtagadása Villon legfőbb erénye. Művészete feltárja a középkor kétarcúságát, ellentmondásosságát.