Darkhero lassan bereteszeli a kapukat, aztán eldobja a kulcsot. Mélyet szippant tekert cigarettájából és elindul a sivatagban.
Érzi a szörnyet, érzi a szennyet amivé vált.
Remeg.
- Vajon, mikor váltunk ilyen szar emberré? Szar gyerekké, baráttá, szar testvérré és szar unokává, életképtelenné?
De a szavakat nem mondja ki. A fejében kong lassan lassan...
Fekete nadrág, fekete bőrkabát, fekete szakadt bakancs és ing. Fúj a szél, de kit érdekel?
Lassan, elkezd leszakadozni a maszk, a bőr a kézről. Ahol eddig sárga volt a nikotintól, ott most rózsaszín és vörös kezd lenni... A bőrdarabok lassan szálnak a széllel.
A ruha egyben marad, lassan újraéled a test. Ugyan úgy néz ki, de valami megváltozott.
Darkhero halott. Nincs többé.
Fekete és vegyes színű (szürke és fehér) madarak röpködnek körülötte.
Varjak.
Ezek varjak?
Az egyik a vállára röppen, és figyeli.
Figyel és figyel....
Bár tudnál beszélni...
- Tudok! -károgja - Tudok, Testvér!
Varjak. Sok sok varjú.
darkhero meghalt és megszületett egy Varjú.
A cirkusz pedig bezárt.
Minden jót mindenkinek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése