Az emberek nem akarnak lázadni, elfogadták, hogy csupán birkák.
A káosznak nyolc nyila van.
A játéknak soha sincs vége. Végtelen.
Fel kell ébrednünk, túl soká aludtunk.
Az árnyékok mozgolódnak, nekünk is kell.
Már rég nem az értelem szerint élünk értelmesen, csupán elbóbiskolt vakokba vetett hiteink irányítanak.
Ma erősebbnek érzem magam.
Éjszaka belepett az ősi sötétség és én mosolyogtam.
Kell ennél több információ?
Régi emlékekből bukkannak fel régi testvéreim. Ma meglátogatom őket.
Ma.. hogy a holnapban ismét önmagam lehessek.
Itt vagyok és nem vagyok. Minden porcikám irtózik a kinti világtól.
Minden tiltott dolog most valahogy nem tűnik annak.
Nem vagyok szabad, csak egy részem. Nem kapaszkodom belé, úgy döntöttem ebben élek inkább.
Az emberi részem szánalmas, s már majdnem elfelejtettem mi is volnék, ha valóban vagyok.
Tessék. Írtam.
De kérnék valamit: Ti se aludjatok, ébredjetek fel velem együtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése