Elképzeltelek
Hogyan mondhatnám el neked,
Hogy már talán elkéstél?
Nem látlak, vak vagyok;a fények!
Átalakultak komor sötétté.
Szeretnék hozzád suttogni,
Megvallani minden bűnömet,
A megszokás haló árnyai,
(Szárnyaim!) mivé lettek!
Csodálnám gyönyörűségedet,
S ó, ha mosolyodból kaphatnék!
Magyarázhatnám, hm, de minek?
Kebleiden csendesen aludnék...
A hold fénye alatt,
A leskelődő csillagok között,
Kereslek, de nem talállak!
(Ó mondd, mondd, hogy jövök!)
Lelkem tövisbokrának vérző tüskéi,
Ártalmatlanul hullanának le,
S e halott világ bukott istenei,
Gyűlölködnének irigykedve!
Nem hallom, hogy szólsz: jövök,
Nem látlak a gonosz fényektől,
E rohadt színpad megfertőzött,
E színpad főhőse majd megöl...
De a halál főnix madara,
Újjá teremt minden vég után,
Légy síkoltó soraim múzsája,
Mert akarlak! ( s mégse talán..)
Az otthonom rommá vált várában,
Egy másik pokol tüzében,
Kétségbe esve képzellek - s lázban,
Hánykolódok, égek, betegen...
A romlás bélyegével,
Az iszony magányában,
Kérlek, ne késs el!
(Álmaim a füsttel szállnak.)
Aztán még... Nos, holnap utazom el fesztiválra, aztán össze vissza látogatóba. Aki netalán annyira hiányolna, írjon még ma rám és megadom neki a számom :DDDD Sem e-maileket, se semmi netbéli cuccot nem fogok olvasgatni, mert nem tudom, szerencsére nincs facebook a mobilomon, ha rajtam múlik nem is lesz, hasonlók. Szerintem ez jó, mármint abból a szempontból, hogy nem egy gép előtt hízok XD
Jó ideig megint nem fogok írni tehát. Ha csak nem telefonon, amúgy meg sehogy.:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése