Tart még ez a szar állapot, bár most már hozzáadódott az is, hogy kifogytam a pénzből is. Fokozzuk az élvezeteket alapon...
Egyre jobban úgy érzem, hogy ez a világ nem akar engem.. na nem mint ha én annyira igényelném. Régen, az volt a felüdülés ha le tudtam lépni itthonról, most, hogy egyedül lakom annak örülök ha nem kell emberek közé mennem.
Tele van a fejem új írástervekkel, de valahogy nem érzek indíttatást arra, hogy nekikezdjek leírni őket. Talán a lustaság miatt, vagy azért mert nem látom értelmét? A válasz nem is igazán fontos.
A szerkesztőtársak is jól eltűntek, a dohányosok elleni rasszizmus idejét is megéltük és már az árak is kezdenek nagyobb magaslatokra menni. És így maradjon itt a magyar paraszt. Köszönjük Magyarország! Rohadj meg.-.-
Asszem eladom pár cuccom.
Csak...
Csak azt kérhetem,
Mi a magunkfajtáknak juthat,
Éji anyám,szerelmem!
Majd utat mutat.
A fény elől menekülő,
Fájdalmas lelkem vágya,
A szendergő
Álmok nyugodt álma.
De űzött vad vagyok,
Se nem boldog,se nem nevető,
Csak egy halvány árnyalakot
Felvevő..
/2010/
Talán ennyi elég is mára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése