...

Mostanában úgy érzem magam mint egy bukott angyal, kit a Földre száműztek, szárnyait letépve, álmaitól megfosztva...
De cserébe sok mindent kaptam: rémálmokat, szenvedést, nyomort... s mindent mi ezekkel együtt jár.
Sokszor úgy érzem, "valaki ott fönn" jót röhög rajtam. Csak tessék. Nyugodtan.
Rohadtul nem érdekel. Igazából már a Miért-ek se nagyon.
Csak néha azért felnézek az égre, és azt kívánom bárcsak újra szárnyalhatnék... Lágyan, könnyedén, talán még egy halvány mosolyt is megeresztenék...
De még gondolatban is vissza kell huppanom a földre, tudom hogy ez nem lehetséges.
Remény nélkül vágyakozni... kegyetlen érzés.