...

Lassan... lassan... távolodik minden...
Távolodom én is... innen...
Behunyom szemeimet...
és átadom magam valaminek...
valami különleges érzésnek...

Elborít a sötétség...
jólesően zuhanok a semmibe...
Már nem érzek időt és teret...
Alámerülök a titokzatos feketeségbe...

Távolodom... egyre csak messzebb, s messzebb
Nem látok, nem érzek...
Csak szállok szárnyak nélkül...
Minden nélkül...

Megszűnnek a hangok, csend van...
Halott szívem magánya
nem suttog fülembe, hallgat...
S vérem utolsó cseppjei halkan hullanak...

Felvágott ereimmel a földön fekszem...
Már semmi nem köt ide...
Lassan...
elszakadok testemtől, s csak zuhanok...
Lassan...
csendben, egyedül meghalok...