Létezem.

Üdv.

Azt hiszem, akkor írom az ígért cuccokat, plusz egy két saját gondolatot.

Nem vagyok épp a toppon. Agyam folyamatosan pörög és dolgozik olyan dolgokon, amiken lehet nem kéne elmélkedni. Kéne, kellene.. Utálatos szavak, mégis mindenki ilyesmivel érvel: ezt kell, azt kell és hasonlók.

Két napja kissé ittasan hazamentem és anyám még fenn volt. Megkérdezte mi bajom, én pedig elkezdtem elmondani a gondolataimat neki. Annyit mondott: Jól van fiam, aludd ki magad.

Rájöttem, hogy felesleges őszintének lennem. Felesleges. Hm, eleget írtam.

Azt hiszem a verssel kezdem, mert az a legrövidebb.

Imádkozz én értem

Imádkozz én értem,

Majd magadért,

Mert létezem,

S csak magamért.

Bocsásd meg múltam,

És jövőbéli tetteim,

Ha volt, bántó szavam,

Számodra furcsa, vágyaim.

Bűnös vagyok,

Megszülettem..

Lelkem gonosz volt,

Elvéreztem!

Kis angyalokkal játszottam,

Paráználkodtam, ittam,

Meg, mégse bántam!

Bűnös hát, mi voltam!

Én vagyok Modil a káosz,

Tamil, a farkas,

Kitagadott herceg, gonosz,

Ruclyer, az árnyas!

És a semmi vagyok,

Egy eldobott, a sok közül,

Imádkozz értem, vágyom bocsánatod!

****************************************

S éji anyám csendben ül..

2011

M. - nek

Cirkuszom megannyi rejteke közül, egy sziklán ülök egyedül. Egy elejtett - talált - cigarettát szívok a sosem felkelő Napot várva. A mélyben mindenféle ocsmány fajzat kaparászik, ordít vagy káromkodik. Le se nézve tudom, hogy a múltam fájdalmai által megszületett szenvedő, bosszúra éhező és enyhülésre vágyó kárhozott démonok. Én. A lelkemben vergődő emlékeim.

Az eget kémlelem. Sötét felhőkkel teli örök éjszakai égbolt (mert árnyaim így tudnak életre kelni).Védelmem. Menedékem.

Bár azt hiszem, a Napot várom, nagyon jól tudom, hogy nem így van. Valakit várok. Valamit várok, de fogalmam sincs kit vagy mit.

A végtelen unalom labirintusaiban néha felordít a tudatom a semmibe, ahol senki nem válaszol. Világvége vagy világbéke? Bánom is én! Az ostobák ostobaságai úgy is mindig nyernek!

Egy agyonvert vékony gyermeki test mászik felfelé. Kisírt szemeiből újabb könnyek folynak végig az arcán. Alig bír mozogni, látszatra alig él, de mászik töretlenül enyhén csillogó reménnyel a szemében, mikor megpillant.

Tudom ki vagy. Gyermekkorom fájdalmai szültek téged! A rettegéseim! A lila foltok és a vér a sebeimből!

Mikor közelebb ér, gyenge kis kezét felém nyújtja, én pedig acélbetétes bakancsommal addig rugdosom, míg visszazuhan a mélybe.

Nem. Most nem törhetsz fel bennem újra.Nem, sajnálom!

Egy nagy fekete madár csap le valamire a távolban. De mi az ott mögötte?

Nagy sötét felhők közelednek, és azok nem hozzám tartoznak! Lilásak.

Dörög, s villámlik ahogy közeledik egymáshoz a két világ, én pedig eldobom a csikkem várva, hogy mi lesz. Ilyen még nem volt! Senki és semmi nem tudott bejutni a világomba eddig! Vajon, erre vártam?

A felhők összecsapnak, s hatalmas robajjal örvényeket alkotnak. Fura alakzatok zuhannak le egyenesen az alattam levő mélységbe. Kezét nyújtó meztelen női test hull le előttem, majd egy összegömbölyödött síró alak, s így tovább száz és száz! Aztán néma csend. A z ég felveszi szokásos formáját igaz, már nem csak szürkén és feketén. Enyhén lilásan.

A földön újabb cigarettát keresek, majd elmosolyodom, mikor a zsebemből húzok elő egy fél dobozzal. Rágyújtok és várok.

A szakadék alján üvöltő emlékeim csendesülnek, s csupán egy furcsa, lenyugodott morajlás hallatszik fel.

Egy női alak ül le mellém. Már meg sem lepődöm. Sörrel kínál és azt mondja, ő M., én pedig cigarettát nyújtok felé.

- Dark.

Rá mosolygok, s ő kissé bátortalanul visszamosolyog rám. Egymás szemébe nézünk... Onnantól nem kellenek szavak! Ő is várt, érzem, tudom, s rájövök hogy én őrá vártam ezidáig! Megfogja a kezem. Megcsókolom.

Aztán életemben először, tényleg kisütött a nap!

2011

Nos, azt hiszem ennyi. Tudom, a Babilon folytatást is mára ígértem, de várok vele. Emésszétek ezt egy kicsit. Szívesen beszélgetnék számomra ismeretlenekkel, szóval ha valakinek van kedve, nyugodtan keressen. Szebb napot!