Amikor még..

Nem tudom...

Nem tudom mit írjak, pedig ki akarok írni mindent..

Se ennem se innom nincs hangulatom, kedvem..

Azon gondolkozom, milyen volt akkor régen...amikor még azt hittem, hős vagyok, vagy leszek, amikor hittem nagyon sok mindenben. Amikor még...

Egyszerre van szükségem nagyon sok mindenkire, és senkire sem.

Nem vagyok hős. Nem vagyok jó az ágyban, nem tettem nagy dolgokat és valószínűleg nem is fogok. Ne szeressetek, mert nem tudom, hogy én szeretek e egyáltalán.

Elmúltam vagy elmúlok. Tök mindegy..

Kispáléktól megy hangosan a Minden rendben.

Mert így vagyok.

Mások más gondolatokkal biztos látják a nagy sok megoldást, az örömöt. Én is láttam, a szép jövőt. Na de igen. Útközben minden elcsesződik.

Azt hiszem, búcsúzni fogok sok mindenkitől, ha nem mindenkitől...

Elegem van. Nem kell senki, nem kell senkinek a szeretete se az ölelése. Felejtsetek el.

" Túlélők vagyunk egy olyan világban, amiben nincs is miért túlélni."

darkhero kézzel írt naplójából:

2008.12.17.

"Folyamatosan csalódom magamban. Ostobákról szónoklok, holott magam is ostoba vagyok.

Mégis mit akarok így? Mi a f*szt keresek itt? Gyenge érveket hallok magamban, s másoktól. Tu...........................................................Tulajdonképpen mit is akarok?

2009.02.03.

"Rohadt szar érzés. Mint ha egy moziban az első sorban végignézném, ahogy minden széthull. Nemrég még mindegyikükkel nevettem, s most....*sóhaj* Sose bízz az úrnőkben, talán egy nőbe se, avagy ha úgy tetszik, senkiben se. Nem érdemes. "

Asszem ennyi.

Minden jót.