Álmok

Volt egy "álomsorozatom"- bár nem tudhatom, hogy vége van-e-, megpróbálok minél jobban visszaemlékezni. Lehet, hogy hosszú lesz...

I.
Éppen alkonyodott, amikor azon kaptam magam, hogy a tömegsír szélén állok. Több száz gyermek volt ott. Csak néztem és nem értettem. Könnyes szemmel félrepillantottam és ekkor láttalak meg Téged. Éppen az út túlsó oldalán mentél el és amikor rád néztem, akkor pillantottál rám Te is. Valahogy éreztem, hogy nem utoljára látlak...
II.
... és milyen jól éreztem!
Legközelebb már együtt sétáltunk egy ködös, hideg éjjelen. Ketten voltunk csak a temetőben. Szinte meg sem szólaltunk, csak sétáltunk a borostyánokkal benőtt sírok között. Te megfogtad a kezem és néha-néha lopva egymásra pillantottunk...
III.
... egy szűk sikátorban rohantam, mögöttem gúnyolódó emberek hangos röhögése hallatszott. Csak futottam ész nélkül, a könnyeimmel küszködve, futottam előlük, nem akartam hallani, látni öket. És ekkor belém nyilalt egy érzés. Téged éreztelek magamban. Azt éreztem, hogy nem vagyok egyedül. Éreztelek a lelkemben, a szívemben, a testem minden porcikájában. Csak ez zsongott a fejemben, hogy: "Nem vagyok egyedül." Aztán hirtelen megálltam és beleordítottam az éjszakába: NEM VAGYOK EGYEDÜL!
IV.
... csak arra emlékszem, hogy elöttem állsz. Nem tudom, mi volt körülöttünk, hogy hol voltunk, csak hogy ott állsz elöttem és mélyen a szemembe nézel. Nem mosolyogtál, én sem. Csak bámultuk egymást. Aztán egy kis idő múlva megfogtad az arcomat mindkét kezeddel. Közelebb hajoltál és csak annyit súgtál: "Itt vagyok. Nem vagy egyedül."
V.
... este nem tudom mi történt velünk, mikor és hogyan értem hozzád, csak arra emlékszem, hogy az ágyadban ébredek fel. Mikor felkeltem, körülnéztem. Te már fenn voltál, azt mondtad, munkába kell menned. Én azt mondtam, hogy várni fogok rád. Rám mosolyogtál és én visszamosolyogtam rád.
VI.
Mintha az utolsó lett volna, bár ezt nem tudhatom.
Találkoztunk, de olyan szomorú hangulat volt az egész álmon. Beszélgettünk, de mintha búcsúztunk volna egymástól. Azt mondtad, nem találkozhatunk többet, és én csak sírtam, nem szóltam egy kurva szót sem.

Nem tudom miért ezek az álmok, miért igy , soha nem történt még ilyen velem. Föleg, hogy egy olyan személyröl álmodjak ilyeneket, akivel az életben még nem is találkoztam. No mindegy, szép volt és szomorú...
Ha lesz még folytatás, leírom.