A lány ordítani kezdett, hogy a csípőm/derekam és vergődött, mint egy epilepsziás sámántáncos...
Aztán indulnom kellett ki tudja hová..
A lány szertartásos hangot hallatott...megijedtem....
- Ha megtanulod - mondta - bevégzed!-s nevetett
- Mi? - kérdeztem
- Semmi..- s újra szertartásos hangon dúdolt vagy mit csinált...
Rohanni kezdtem egy erdőn keresztül, a szemembe törő fákat kezemmel hajtottam félre csak úgy, útközben. Menekültem. Mellettem kocsik és motoros halad el, talán ők is menekülnek.
- Menjetek csak - gondoltam.
Egy bár mellett rohanok.... - Várjunk csak, hisz ez nem az az út amin menni akartam, ez a másik ahova nem akarok menni!
de rohanok tovább és ott vagyok, pánikolva és rémülve a helyen....
Hajnali egy óra. Testem remegve fel kell, a tudatom fél.
- Mi a franc? Kik vagytok?
Aztán visszafekszem, mert négykor kelnem kell a munka miatt.
Szemem alig merem lecsukni...félek..
Nem szoktam hajnali egykor csak úgy fel kelni, főleg nem rémülve és remegve. Sok rémálmom volt/van, de ez nem az volta, akkor meg miért? Nem szokott csak úgy ilyesmi történni velem.Kicsit aggódom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése