2011. március 7., hétfő

Napok.

Ahogy telnek a napok, egyre jobban benned van az érzés, hogy tenned kell valamit. Valami hatalmasat. Reggel az egyedül elfogyasztott kávé és két elszívott cigaretta után lehuppansz a számítógép elé remélve, hogy valaki írt valamit Neked. Egy jó szót, egy mosolyt vagy akármit. Mint minden nap, csüggedten mész elszívni még egy cigit és morfondírozol magadban, hogy le kéne szoknod, hogy úgy se ír senki és le vagy szarva. Bekapcsolsz valami zenét, elpakolsz anyád után és rendet raksz. Lassan eljön a 10 óra, így le mész megnézni a postaládát, hát ha írt valaki valamit. Egy kis infót, vagy bármit. Unottan mész általában a szomszédhoz bekopogni, és átadni a leveleit, s visszamenve a lakásba ledobod a csekkeket, anyád leveleit. Morcosan csinálsz egy teát, s újabb két cigi mellet megiszod azt. Közben öcséd jár a fejedben, a család dolgai és a reménytelen jövőd. Egy két percre eljátszadozol a gondolattal, hogy ehhez vagy ahhoz beugrasz pár percre, de utána el is veted azt, hisz már rég nem mozogtok együtt..már rég nem keresitek egymást..már rég nem számítotok egymásra. Ezek után felöltözöl, felmarkolod az asztalon hagyott pénzt és előbb boltba, majd a briketteshez mész. A meg vett cuccokkal hazamész, és el kezdesz főzni, utána begyújtasz a kályhába tudván, hogy úgy se melegszik fel és megint fázni fogtok az 5fokos szobában. Kiporszívózol, elmosogatsz és elszívsz még egy cigit. Haza jön a Hugod, kérdezed a napját és egy -Mi közöd hozzá-val elhajt, két óra múlva anyád is haza jön, hasonló kérdésedre egy- Semmi válasszal. A főzött étel elfogy, a 3.teád szürcsölöd és rá-rá nézel az e-mailekre, hát ha írt valaki valamit... Az estére dühös vagy magadra, a világra és majdnem mindenkire. A hogy vagy kérdések idegesítenek, a mi újságok úgyszintén. Cinikusan elvetsz mindent és mindenkit míg ők vagy Te meg nem unod a játékot és lelépsz a géptől. Sokadik cigid elszívva lehordod magad és legszívesebben kidobnád a TV-t az ablakon a sok mocskával együtt, amit anyádék néznek. Próbálsz olvasni, lefoglalni magad, de feladod. A halálon elmélkedsz, a végről, és hogy mit kéne csinálnod. Későn fekszel le, miután megnéztél pár részt egy sorozatból, aztán lefekszel aludni...Reggel fel kelsz és az egyedül elfogyasztott kávé és két cigi után lehuppansz a számítógép elé remélve, hogy valaki valamit írt neked.....

3 megjegyzés:

  1. Arra ébredtem, hogy Rád gondolok. Hallottam a fejemben egy zenét, ami szintén Rád emlékeztetett.
    (http://www.youtube.com/watch?v=laOKi5UpFns)
    Elkezdtem hallgatni. Most is azt teszem, és könnyezem. Talán a zene szépségétől, talán a közös emlékeinktől, avagy másaink közös emlékeitől, avagy... csak mert egyszerűen Rád gondolok. Tudom, hogy szükséged lenne valakire, és azt is jól tudom, hogy Nemo vagyok. Egy senki csupán, aki tehetetlenül vergődik a Waft őrült gondolatai között. Ha elindulnék is, mindig visszatart egy erő, ami kigáncsol, földre lök, megtapos. Tudod jól, hogy miről beszélek. Szeretnék neked segíteni, de tudom, érzem, hogy pont rám nincs szükséged, sem arra, ami velem jár. Kevesen bírják. Szerettem volna neked valami biztatót írni, hogy minden jobb lesz, meg van remény, meg a citatumról is másoltam volna be valami fellengzős, de üres idézetet. Tudom, hogy nem erre van szükséged.
    De nekem Rád igen. Mint Dark és mint Hero is. Ahogy ma felkeltem, ahogyan ma megfogalmaztam az álmaimról alkotott gondolataimat rádöbbentem, hogy nagyon erősen hatott rám, a stílusomra és a világnézetemre az a rövid idő, amit a közeledben tölthettem. Az idő múlásával kikopott, bár próbálta megőrizni. Hiányzik. Hiányzol. Iszonyatosan hiányzol...

    VálaszTörlés
  2. Majdnem minden nap elolvasom, és minden olvasáskor demotivál. Tényleg csak ennyit jelen az élet? Tényleg..

    VálaszTörlés
  3. Ma gyertyát gyújtottam egy barátomért, aki fiatalabb volt, mint én. Így is ment el.
    Nem tudom, lehet e ezt életnek nevezni. Számít? Ha igen, ugyan kinek? Tudjuk, hogy nem működik valami, de a hibás fogaskereket jól elrejtették, hogy véletlenül se tudjuk megjavítani. Mit lehet tenni, próbáljuk értékelni azt a keveset, amit odadobnak nekünk, mint mi a kutyának a csontot. Tényleg ennyit jelent? Tényleg... S ezt sokkal rosszabb tudni, mint ha egy kést döfnének belém.
    dark

    VálaszTörlés