Az ég ködösen néz le rám... és valahogy most szótlan Minden semmilyen körülöttem... nincs válasz A fák is sejtelmesen susognak bele az éjszakába... a lelkembe Fáj a gondolat... fáj, hogy érzek Miért is van a születés!? Miért is van egyáltalán valami!? Egyedül vagyok a gondolataim káoszába... az őrületben Hiába hívom őt kire már évek óta vágyok, s talán most még jobban mint valaha... hiába Pedig tudja, hogy várom tudja, hogy szeretném... az érintését Kínoz... mint minden körülöttem a szférában Aludni szeretnék... úgy mint azok kik sosem vannak ébren... De álmatlan vagyok.. .gyenge ahhoz, hogy elaludjak Így csak fuldoklok könnyeim tengerében... A magányom karjában Ez a sorsom... Ezért kellett felsírnom egyszer régen De többé, ha egyáltalán van ilyen nem fogok... mert voltam, vagyok, és a jövő idő meghalt De lehet, hogy sosem volt... csak illúzió... az egész
És innen van: http://rockerek.hu/dalszovegek/%D6r%F6m/V%E1gy%F3d%E1s.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése