Számomra nem sok út értelmes,
Vagy ha mégis,én nem látom annak,
Nekem a Nap nem fényes,
Csak a valami,ami okozza a fájdalmat.
Én nem vélem a családot boldogságnak,
A legtöbb nőt sem tartom sokra,
De kezeim láncot hordanak,
Nem alkalmasak szabadságra.
Nap-nap után viselem a tényeket,
Teszem amit másnak is kell,
S várom azt mikor a vándor útra kelhet,
És a farkasokkal táncolva éledhetek fel.
Nincsenek nagy igényeim,
Ezt a világot sem igénylem,
De hiszem,hogy az álmaim,
Egyszer még megélem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése