Csak azt kérhetem,
Mi a magunkfajtáknak juthat,
Égi anyám,szerelmem!
Majd mutat utat.
A fénytől menekülő,
Fájdalmas lelkem vágya,
A szendergő
álmok nyugodt álma.
De űzött vad vagyok,
Se nem boldog,se nem nevető,
Ezért nem akarhatok,
S leszek csak züllött merengő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése