Jött egy társulat,
Viselték a maszkokat,
Mely hirdette:nevetnek.
Az egyiket alázták,
Az emberek meg tapsolták,
Milyen viccesek.
Öten voltak azt hiszem,
Négyen egy ellen,
Nincs benne semmi se.
Csak az ötödik volt véresen,
Menekült is sebesen,
Megtapsolták érte.
Négyen körbeállták,
Késekkel dobálták,
Ő pedig csak üvöltött.
A közönség fetrengett,
A székekről leesett.
Úgy röhögött.
Majd kések helyett pisztolyok,
Dördültek,s a mosolyok,
Egyre fokozódtak.
A nevető maszkok,
Otthagyták az 5. bohócot,
S a nézőkhöz fordultak.
Akin a közönség nevetett,
Egy utolsót lehelhetett,
Mert többre nem futotta.
A négy a maszkot levette,
S az emberek látták rémülve,
Hogy mind csak koponya.
A nevetőkből menekülők,
Nevettetőkből üldözők
Lettek,s mentek.
Mindenkit megöltek,
Mindenkin röhögtek,
Hogy lám,milyen viccesek.
Még sosem olvastam ilyen jót!!!!!!
VálaszTörlés