Jézushoz..(és közérdekű iromány)

Jézus!Taníts meg szeretni,

Mert tudni akarok úgy szenvedni,

Hogy ne fájjon!

Jézus!Mondd el nekem,

Mire véljem

E túlbuzgó halált?

Jézus!Adj rám még keresztet,

Úgy,hogy összeessek,

S teljesüljön álmom.

Mert Jézus én látni akarom,

Hogy ezen a világon,

A Te szemed mi szépet talált!

S egy kis közérdekű cucc:

Hamarosan(úgy tűnik) csatlakozik az oldalhoz egy társszerkesztő hölgyemény,akit már több éve van szerencsém személyesen ismerni,s szeressük Őt mint a húgomat.Ha akar majd ír magáról,személy szerint nem akarom lelőni a poént:))

Egy kis magán dolog....

Elég pocsék napjaim vannak,éppen ezért eléggé pocsékul is érzem magam mostanság,ami másoknak úgy tűnhet,hogy elhidegülök tőlük.Igaz,egyeseknél valóban ez a helyzet,de mindenki mástól elnézést kérek ez ügyben.Nincs kedvem magyarázkodni,de ha valakit érdekel,szívesen elmondom neki a helyzetet.Bár,akár itt is megfogalmazhatom.Említettem a blog legelején,hogy van egy cirkusz bent elveszve,valahol mélyen,amit nem mindenki ismer.Torz alakokkal,telve fájdalommal.Nos,röviden ott ragadtam az utóbbi napokban,s nem találom a kijáratot.Amit túlélésnek hívok/hívtam,az egy rémképekkel teli,magányos- melankólikus depressziós utazás valahova előre.Bár fogalmam sincs a célról egyenlőre,talán nincs is.Passz.Nos hát,ebből azt hiszem lehet érteni hogy miért-hogyan és merre vagyok.Aki nem,az kérdezzen ha érdekli.

Ejj,de hosszú lett ez a poszt.Na akkor még egy iromány,s zárom is soraimat.

Csillagom:

Csillagom,hogy tud ez még fájni?

Csillagom,miért nem tudom feledni?

Csillagom,miért kell itt lenni?

Csillagom,hogyan tudnék hazamenni?

Csillagom,Te ne akarj itt hagyni...

Csillagom,nélküled nem tudnék élni...

Csillagom,bírsz még velem maradni?

Csillagom,meg akarok halni,

Csillagom,megtudsz még ölelni?

Csillagom,próbálj rám mosolyogni...

Csillagom,máshol akarok lenni,

Csillagom,ne haragudj,hogy kevés vagyok itt élni...