dark:
Szánalmas vagy "hős" testem,
Magányos fájdalom Veled lelkem,
Gyűlölj Velem!
Ne így,teljesen!
Mit kaptál mitől így kitartasz?
Tenni,eltűnni....miért mulasztasz?
Tedd sötét imára kezed,
Ott termek,s helyetted vétkezek!
hero:
Démonom,mentsvágyam,
Tartalékom,fekete szárnyam,
Mondd mit tehetnék akár Veled is?
Elbuknánk,s a világunk is!
Tán' azt hiszed,eldobnálak?
Nélküled teljessé semmim se válhat!
Gyűlölt életünk,múltunk ezer árnya,
Megöl,s létünknek ez a vágya!
dark:
Bosszú!Ezért érdemes lenni,
Átkokat szórni,nem félni,
A túlélés véges,add hát karod!
Pusztuljon minden,ha úgy akarod!
S Te!-én!,mindannyian!
Teremtünk a romokból majd az újvilágban!
Megmented azokat,kik számítanak Neked!
Én pedig megölöm az embert,s ellenségeidet!
hero:
Szépen hangzik,s bár hihetném,
Hogy ily egyszerű lenne,és én túlélném,
Koszos vérünk nem engedné,hisz ez örök harc,
A tükörben már nem tudom,melyikünkké az arc..
Majd a nagyokosok megoldják,
Hisz szánkat most is csak befogják,
Gyengék vagyunk ehhez,
A dal is véget ér,ha lejár a lemez...
dark:
De Te!Úgy nevezett hős,
Most én,dark lehetnék a főhős,
Veled?Nélküled?Csak egyszer,
Búcsúszóként hagyhatnánk ezegyszer:
Vért!Káoszt!Halált!
Minden kést,mely szívünkbe talált!
S nem lennénk egyedül...
Mert a többi szenvedő jönne tömegül...
A gyűlölet hangjai, "dark" és "hero" II.
dark:
Lám-lám kicsi hero,
Örök szomorkodó,
Képzeld mit láttam
szíved magányában,
Ahonnan fájdalmad fakad,
Ott mérgező kés szaggat!
Szúr és harap!
Elfelejtheted magad!
És miért? Elmondom:
Átjövök e szaggatott lyukakon.
hero:
Miért mondod el ezt?
Pecsétem rajtad, véd a kereszt.
dark:
Ohh, csak hiszed barátom,
Így lesz ez csupán álom,
Míg süllyedsz, vígan figyelek,
Hamarost Te, teljesen én leszek,
Hogy mi vár majd ezután?
Hagyom, találgass csak bután,
De azt azért elárulom,
Mind az én játékom
lesz, Kiket szerettél,
S ostobán elvetettél.
hero:
Nem teheted,
Nem dobhatod el lelkemet,
Még én vagyok az uralkodó,
S Te mint a lázadó,
Nem dönthetsz egymagad,
Meg kell várnod válaszomat,
Engedélyem, egyezésem,
De erre várhatsz, nem engedem!
dark:
Naív kicsi életem,
Mily okos, mily szemtelen,
Mégis miről beszél a szád?
Tán hagyni fogom, ahogy édesanyád
azt, Miként tönkretegyél minket?
Ugyan már kérlek…
Minden bűn, minden vígasz,
Minden érzelem mely elsorvaszt,
Az erőd gyengíti, az akaratod,
Esélyt adva, hogy én a barátod,
Mentsem a menthetőt,
Így megtöltve egy barátságos temetőt,
És élni, virágozni,
Inni! Baszni! Drogozni!
Melyket jólnevelten nélkülöztél,
Mert papucs úriemberként viselkedtél,
Íme a jövőd: megöllek!
Szétszedlek! Megeszlek!
S a tested az enyém lesz!
Ha akarsz még valamit, eressz!
Ennyi esélyt adok,
Nem vagyok szívtelen, beláthatod.
hero:
Talán igazad van,
Meglehet, jön az időd valóban,
De! S ez nagy szó,
Ha jönne az utolsó hajó,
Velemdöglesz! Így ahogy mondom,
Mert egyenlőre mindenünk én irányítom,
Szó szót követ,
Átkozódhatsz, nekem már mindegy.
dark:
Bolond! Fenyegetsz?
Nem tanultál? Ilyen hogy lehetsz?
Akkor sietek!
hero: Hiába erölteted…
dark: Hét nappal és sötétség,
hero: Minő kellemetlenség…
dark: S én leszek Te!
hero: Mintha a lelkünk egybekelne…
dark: Aztán mulathatsz a halálban,
hero: Veled egy örök táncban…
dark: Egyezség?
hero: Lehetőség?
dark: Te és én, egyek!
hero: Ebbe beleegyezek!
dark: Akkor vége?
hero: Vége.
******
darkhero:
Talán csak álmodok,
De nem tudom hogy ki vagyok…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése