Édes álmaink keserűsége,
Folytonosan követve,
Fakasztja szemem könnyeit.
Az órák utolsó perce,
Hangosan szétszéledve,
Ordítja ítéleteit.
Egy lámpa fényét bámulom,
S közben halgatom,
Az éj orkánjait.
Várom azt a pillanatot,
Mikor nyugodtan alhatok,
És elveszik lelkem kínjait.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése