Az én cirkuszom
Tisztán emlékszem minden egyes percére,amit ott töltöttem.Hiába lehetetlen,hiába őrültség...ott voltam,OTT VOLTAM,ÉRTED?Dehogy
is érted,hogyan is érthetnéd...na jó,elmesélem,de ne nézz őrültnek,oké?Ne röhögj,nem volt vicces,egyáltalán nem...Benne volt
minden félelmem,minden őrületem,minden rettegésem,amit csak el tudtam képzelni annakidején.Most már csak egy valamitől rettegek,
de attól nincs menekvés.Jó-jó,nem beszélek félre,mondom is már.
Egy esős este volt,ágyam mellett hallottam ahogy megnyugtatóan ömlik az eső a földre.Nem volt sem autó,sem emberi hang az
utcákon,csak az eső és a szél koncertezett.Ennek ellenére nyugtalan gondolataim voltak,tudod régen(ahogy a doki mondta) mániákus
depressziós voltam,s ez általában rányomta a bélyegét a hangulatomra.Szóval így feküdtem én le aludni,előre is undorodva a
holnaptól,az emberektől,s végiggondolván a problémáimat.Igen,sok problémám volt.Kezdve azzal,hogy magányos voltam és hasonlók.
DE NEM EZ A LÉNYEG MOST!Halgass ide,s ne szólj bele!Érdekel vagy sem?Nalátod.Szóval,aludni tértem a gondolataimmal,amikor is
bizsergető érzést éreztem a melkasomba.Pár percig nem foglalkoztam vele,de miután nem múlt el kinyítottam a szemem.A rémület
belémfolytotta azt a sikolyt,mely a látottak alapján kitört volna belőlem.A mellkasomból egy fénylő térszerű valami nőtt ki..
Jobban mondva,lebegett ki belőlem,benne egy mocskos,sárga fogú,véres fejű bohóc őrült arca vigyorgott rám.Tágra nyílt szemekkel,
remegő ajkakkal vártam mi lesz,s valami elkezdte a kezemet húzni a fej felé.Nem barátom,nem én irányítottam.VALAMI!-odahúzta,
s ahogy odaért,a fej szélesebbre húzta undorító mosolyát,aztán megérintettem,s odarepültem...Egészen bele,kezemmel egy jeggyel,
melyre röviden annyi volt írva:Cirkusz,de ember....ez nem valami vidám és mulatságos cirkusz volt.Ohh,de nem ám.Borús volt az
ég,és esett az eső,jobban mondva valamilyen barnás vöröses folyékony valami esett az égből.A bohóc ott állt mellettem,szó nélkül
elvette a jegyet és kilyukasztotta.Mocskos keze foltokat hagyott a papíron,s mintha kissé bezöldült volna az egész.Mit lehetett
tenni,elindúltam a cirkuszba.Az első ami feltűnt,hogy kihalt az egész tér ahol ez ált.Ment valami idegesítően sötét dallam vala
honnan,s a világítás sápadtan világította meg a rozsdás körhintát,a koromtól fekete kukoricás bódét,és igen,vérfoltos sátrakat
láttam mindenfelé,a játékos bódénál levágott vagy összetört fejű porcelánbabákat és rozsdás késeket,néhol szobrokat,melyek morbid
megjelenésükben tükrözték az őrület torz teremtményeit,vagy az emberi arc rémületbefagyott ordítását.A szél üres konzervdobozokat,
szórólapokat fújt el előttem,s én megbabonázva haladtam tovább,próbálván nem zajt csapni,nem látni a rémségeket,melyek mintha
csak rám néztek volna,csak azért születtek volna,hogy elém kerülhessenek ....Brrrr,látod még most is libabőrös vagyok.....Így ha
ladtam a hatalmas,ámbár néhol már elszakadt,megégett fő sátorhoz.A bejáratnál egy törpe ált kalapban,öltönyben mellette egy
babaarcú óriás nézett rám bambán.Nem tudtam megszólalni,ők se szóltak hozzám.Némán felemeltem a jegyem,a törpe bólintott és
intett az óriásnak hogy engedjen be.Bementem,s rögtön megcsapott a rothadás és a porladó fa szaga.Feszülten lépkedtem,miközben
a közönségteret figyeltem.Már meg sem lepődtem,csupán nyeltem egy nagyot ahogy láttam,itt ott a székekben ülni,összecsuklani
a talán valaha emberei lények csontvázait.Némelyeket torz csavarokba meredve ért utól a halál,s volt olyan mely csak félig meddig
volt elrehadva,és ha eléggé figyelte az ember,láthatta a dögevő férgeket mozgolódni...Haladtam tovább,ügyelve minden lépésemre
egészen a porond közepéig,ahol egy kisebb porond volt,s azt világította meg valami fény,valahonnan felülről.MIkor odaértem,lassan
körülnéztem.Az undor és a hányinger kerülgetett a láttottak és a szag miatt.Lenéztem a jegyemre,hogy kerüljem a látványt,s ész
revettem egy koponyát kirajzolódni az addig üres lapon.Meglepődésemben elejtettem a papírt,s az ahogy a földre ért,szétmorzsolódott,
s egy számomra nem érezhető szélell szertefoszlott.Abban a pillanatban nevetések hada vett körül,mint ha ez az egész őrület
kezdett volna kiröhögni engem,mindenféle tárgyak repültek felém:csavarok,feszítővas,fogó,porcelánbaba maradványok,valami,ami
paradicsom volt valamikor,és mindez százával.Jó pár eltalált és én összeestem.Mikor felkeltem egy öltözőszobában találtam magam
a székhez kötözve,egy összetört tükörben bámulva torz arcképemet.Bár nem láttam magam valami jól,azt észrevettem,hogy több helyen
véres a fejem,s mögöttem alakok állnak.Észrevették,hogy ébren vagyok,elindultak felém.Álarcaikból daravok hiányoztak,kezük vagy
túl hosszú volt,vagy túl rövid,volt olyan akinek a fele hiányzott.Mocskosak voltak és büdösek,és idegesítően hatot a festett
mosoly az arcukon,álarcukon.Mégis a legfurcsább az volt....hogy ecsettel és késekkel jöttek felém.És..és....Arcomat mocskos sár-
gára festették,szememre a késekkel vonalakat húztak,s a számat is kihúzták vele.Én pedig ordítottam,ahogy a torkomon kifért.
Mikor végeztek,eloldoztak,én pedig láthattam magam,ahogy olyan kezdek lenni,mint ők....Aztán arra emlékszem hogy rohanok,ahogy
csak tudok a kijárat felé,és kezek nyúlkálnak mindenfelöl értem.Az utcáról,bódékból,padból,mindenhonnan,én pedig rohanok esze
veszetten,mint egy őrült és ahogy odaérek a kijárathoz,látok egy kislányt fehér hálóingben,kócos hosszú hajjal,lehajtott fejjel.
És tudod mi történt???TUDOD MI??Az a kis tetű mosolyogva rámnéz,és közli hogy nem menekülhetek, hirtelen a kezemhez ér és rajta
beleégett egy koponya bohocsapkában.-Nem menekülhetsz!Mi benned lakunk!-ezt mondta érted???Mit nem értesz?Ja,hogy kerültem vissza?
Felkeltem reggel a szobámban meztelenül,minden körüolöttem romokban hevert és egy kés volt a kezemben,melyet görcsösen szorongattam,
s szorongatnék most is ha nem vették volna el.Hogyhogy miért?Te nem láttad az ajtó előtt őket?Ahogy kint várakoznak?NE HAZUDJ!
Nem hiszel nekem?Akkor ezt nézd,tessék,itt a karom,nézd meg a sebet rajta.Látod?Ja,úristen...csak semmi köze hozzá...De ne aggódj
drágám,megölöm őket és kiszabadítom magam innen.Hogyan?Úgy hogy ez a lelkemből fakadt,és ott is hal meg. Csak, figyelj.. segítenél
ezt a zubbonyt leszedni?Így nem tudok védekezni..hogy hogy nem tudod?Hé ne menj el,kérlek ne!Így elkapnak!Neneneneneneneee!
Az ajtó előtt:
-Ő az?
-Igen Ő.Ő ölte meg a családját valami cirkuszról ordítozva.Késsel a kezében találtunk rá,s ránktámadt gyilkos bohócoknak ne
vezve minket.
-És kivel beszélget?
-Ki tudja?Egy őrült elme akárkit odateremthet magának.
-És a seb?
-Hát igen,az egyetlen dolog amire nem találtunk magyarázatot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése